Jazz fantáziák [antikvár]

JAZZ, így, csupa nagybetűvel. Nem lehet csak egy nagybetűvel elintézni. Ebből a négy betűből az egész világon mindenki tudja, hogy mire gondoljon. A jazz lényegét egy fotós csak úgy ragadhatja meg, ha eggyé válik a közönséggel, befogadóvá válik, már úgy lát, ahogy a közönség hall. Siklós számára a pillanat rögzítésével nem feltétlenül ér véget a folyamat: az ecsetet (de sosem számítógépet) bevonva használja a művészi alkotás újabb közegét. Csak ritkán él ezzel, ügyelve arra, hogy az absztrakció ne menjen a dokumentáció rovására. Armstrong 1965-ös koncertje, majd az Erkel-színházbeli szentek bevonulása (Ella Fitzgerald, Ray Charles, Oscar Peterson) óta jár a jazz nyomában. A jazz útján a fantázia repíti. Kísérjék el, de ne felejtsék az útra kedvenc lemezüket bekészíteni. (Zipernovszky Kornél)