Kizökkent idő [antikvár]

Borító kissé foltos.
„Emlékidéző tárgyakban, eseményekben nemegyszer mély értelmű jelképiség lappang. Az egymás után következő dolgokat az ember öszszefüggő folyamatnak fogja föl: időben zajló történésnek. Tudatos létezésünk óta törekszünk megérteni, „kezelni", olykor meg-megidézni az időt. Máskor, legalább áttételes mivoltában: megállítani. Ez utóbbi próbálkozás legsikeresebbjeit maga a művészet produkálta, teremti építményekkel, szobrokkal, síkbeli ábrázolásokkal, zenével stb. És persze ünnepekkel. Voltaképpen társadalmi létünk: „időutazásunk" állandósult részei a kis (pl. családi) és nagy (pl. nemzeti) ünnepek. Dátumhoz kötött ünneppel idézzük föl, vesszük át a múlt „minősített intervallumát", hogy jelenbeli élménnyel - megemlékezéssel - örökítsük át a jövőnek. Szükségszerűen foglalkozik az idővel a fotóművész is. Kutatja a lappangó pillanatot, majd annak ún. termékeny formájában megmutatkozó jelképiségét rögzíti. Műfaja saját formanyelvén fogalmazhat meg már tárgyiasított szimbólumokat is. Témákat, feldolgozási és megjelenítési módokat választ. Képének érzékletességével mutat túl azon, amit láttat: fogalmat, eszmeiséget, szemléletet tolmácsol. A Kizökkent idő alkotója bizonyos szobrokra és jelentős ünnepi eseményekre összpontosított. Masszív jelképekkel, kulturális kódokkal dolgozott. Fotói következetesen hivatkozhatnak hát a befogadó intellektuális érzelmeire."