Magyar fotográfia '93 [antikvár]

Most pedig feldúlom a hagyományos szereposztást, eléje futok az eseményeknek, fejemre hívom a hivatásos kritikusok, szakírók és műítészek haragját, amikor elmennydörgöm helyettük a kétévente gépiesen vissza-visszatérő kérdést: Vajon hű képét adja-e az idei biennálé a magyar fényképezés mai helyzetének? És ugyancsak helyettük merészkedem az ugyancsak szokvány-következtetésre: - Nem. A tárlat nem tükrözi pontosan fotográfiánk mostani állapotát... Számos miértje-azértja van ennek, ám ha már - megpecsételve sorsomat - határsértést elkövetve, tiltott területekre bitangoltam, minden mindegy alapon továbblövöm a poénokat: megkísérlem csokorba szedni az okok legnagyobbjait. Éspedig: - mert a hazai élmezőny több jeles alakja, nagy öregje ismét távol maradt a seregszemlétől: mert vagy nem fényképeztek az elmúlt időszakban; vagy ha mégis, nem tartották elég jónak műveiket nevük fémjelzésére; vagy ha mégis, valamiért mégsem óhajtották a nyilvánosság elé bocsátani azokat...