Második Kecskeméti Fotószalon [antikvár]

Amikor 2010 augusztusában megrendeztük az Első Kecskeméti Fotószalont, a kiállítás katalógusának bevezetőjében nagy önbizalommal írtuk le, hogy hagyományt szeretnénk teremteni. Amint bezárt a Fotográfiai Múzeumban megrendezett tárlat, már elkezdtünk gondolkodni a folytatáson, noha akkor még az „Első" anyaga is együtt maradt, és a következő év májusában Budapesten is bemutathattuk a Museion No. 1. Galériában. Gondolkodtunk, gondolkodtunk- és úgy döntöttünk, hogy várunk. Három év után láttunk neki ismét a szervezésnek, amikor már úgy éreztük, hogy össze lehet állítani a kecskeméti alkotók munkáiból egy olyan kiállítást, amelyik színvonalában méltó sikeres elődjéhez. A Fotószalon nem verseny. Nincsenek díjai, mert lehetetlen egységes szempontok alapján értékelni a képzett fotográfusok, rutinos sajtófotósok és igényes műkedvelők munkáit, egységbe foglalni a stílusok és irányzatok sokféleségét, a technikai kivitelezés számtalan formáját. Ugyanakkor egyfajta megméretésről mégiscsak is szó van itt: a résztvevők megmutatják, hogy melyek az elmúlt időszak általuk leginkább bemutatni vágyott képei. S ki ne szeretné tudni a nézők, különösen az igényes és valamelyest szakmai nézők véleményét? Arra gondoltunk hát, hogy felkérünk néhány, Kecskeméthez valamilyen módon kapcsolódó és a vizuális művészetek világában ismert és elismert alkotót, hogy válasszon egyet a kiállított képek közül, és írjon röviden azokról az érzésekről és benyomásokról, amelyeket az benne kelt. A felkért művészek tágan értelmezték a feladatot. így született meg a négy évtizede városunkban élő és alkotó, de az ország és Európa számos más városában Is kiállító Csáky Lajos grafikus, festőművész gondolatfüzére a pillanat szerkezetéről, amely írást mintegy előszóként olvashatják a katalógus elején. A Balázs Béla-díjas, érdemes művész filmrendezőt, Janísch Attilát, Kecskemét szülöttét Szabó Maya tájképei ihlették meg. A Vajdaságból 1973-ban Magyarországra költözött, és 1983 óta Kecskeméten élő Munkácsy Mihály-díjas festő, Benes József pedig Kovács László fotográfiájával kapcsolatos gondolatait írta le. Az autodidakta A. Varga Imre, akinek még a mesterei is kecskemétiek, Király László György fotósorozatát méltatta. A magyar animáció egyik legjelentősebb alakja, Mikulás Ferenc pedig Öveges László egy képéhez irt versnek is beillő gondolatsort. A Fotómúzeum fiatal munkatársa, maga is fotográfus és számos szakcikk szerzője, Tóth Balázs Zoltán pedig Fehér Vera fotóin elmélkedett. A rendezőelvek nem változtak: a képek kiválasztásának középpontjában továbbra is a művészi fotográfia állt. Tisztában vagyunk azzal is, hogy önmagában a közös földrajzi hely nem kapcsol össze alkotókat, de mi, akik itt élünk ebben a városban, szeretünk meg-megállni és körülnézni olykor. Király László György és Újvári Sándor, a kiállítás kurátorai