Mint erdőben a vadnyom [antikvár]

Ha ezt az albumot jellemezni akarnám, akkor fotóesszének, vagy inkább fűzérnek mondanám. Mert nem József Attila egész életéről és költészetéről kíván szólni, nem élete egy fejezetéről, nem az én József Attilámról, nem az ismeretlen költőről, hanem arról, hogy milyen sorok vagy versek emlékeztettek egy-egy képre, és fordítva: milyen képek - sokszor véletlenül kezembe került képek - hívtak elő József Attila sorokat. Az elindulást a szakma számára is nehezen értelmezhető, korai szonettkoszorú, A Kozmosz éneke adta. Mert ki az, aki nem figyelne fel rögtön az első szonett első mondatára: "Külön világot alkotok magam". Ki az, aki ne olvasná érdeklődve és kíváncsisággal, hogy milyen ez a külön világ, és sikerült-e megteremtenie? Bonyolultsága ellenére nagyon is vonzó volt olvasni ezt a versciklust, hisz tele van látható és áttetsző képpel, sőt túláradó képfolyamokkal, ám ezek sokszor nehezen felejthetőek. Ezt az albumot, a játék, illetve játszani szóval is tudnám jellemezni. "Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem - írta egy szerkesztői üzenetben József Attila 1936-ban -, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon..." Hisz a játék első ismertetőjele, és ezt már Huizingával mondhatjuk, hogy a játék szabad: maga a szabadság. Azután Rendet teremt, sőt maga a Rend. Tehát komoly: játék és oltalom - talán itt ez a jó kifejezés. Ahogy ezt leírtam, az is eszembe jutott, hogy ezzel József Attila egy másik szelíd kérésének is leget tehetek, hisz ő így fogalmazott még 1922-ben: "kell majd egyszer mégis oltalom." Igen, kell, mondjuk ma is, József Attilával együtt, megértőleg. Végezetül el kell mondanom, hogy elsősorban a csönd köré szerveződtek ezek a képek, s amikor válogattam, sokszor gondoltam József Attilára is: vajon mit szólna, ha látná ezt a párosítást, amely az ő bánatairól, szépségfáiról és csöndjeiről szól. Bevallhatom, hogy néha mosolyogni is láttam. Talán csak e mosoly tükörképe ez az album, talán csak a csönd megkettőzése, talán csak játék, talán csak oltalom.