Rallye 2004 [antikvár]

Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy egri (pardon, akkor még miskolci) fiúcska. Egyetlen futamon sem hiányozhatott a versenypályák széléről - lévén a bátyja ralizott. Persze, nem engedték a kocsi volánja mögé, maximum annyi szerepe volt, hogy felállhatott vele a trailerre. Nem bánta, mert tudta, eljön még az ő ideje. Kéthetes jogosítvánnyal rajthoz állt egy szlalomviadalon - és megnyerte. Nyilvánvaló volt, hogy ennek lesz folytatása. Túraversenyek következtek, és az eredményhirdetéskor kétféle lehetőség állott fenn: vagy már ott sem volt, mert jóval korábban kiesett, vagy pedig őt szólították elsőként a céldobogóra. A mesékben ilyenkor az következne, hogy a báty párbajra hívja kisöccsét, mert meg akar vele küzdeni a fele királyságért. De hol van a való élet a meséktől?! Esetünkben az történt, hogy a báty fogta magát és beült a testvére mellé a jobb egybe, mert segíteni akart neki. (Mellesleg a „Legkisebb Királyfi" sem elégedett volna meg a fele királysággal - neki az egész kellett, és lehetőleg azonnal.) Az autósport-rajongó szülők támogatták a versenyzésüket, szponzoruk egyáltalán nem volt, ami matricát találtak, azt felragasztották, hogy versenyautó kinézete legyen a kocsinak. Akkor ez még mehetett így.