Simó Sándor boldog évei [antikvár]

Fedlapja enyhén kopottas.
A 20. század második felének magyar kultúrája, pontosabban a film és az irodalom, sokat köszönhet a vegyészeknek. Mintha az elemek kémiájának biztos tudása hozzásegített volna a társadalom és a lélek titkainak jobb megértéséhez. Örkény István vegyészi-gyógyszerészi képzettségével csak büntetésből, az 1956-os forradalom utáni írói szilenciuma idején dolgozott a szakmájában. Filmgyártásunk vegyészei közül, a Böszörményi Géza-Gyarmathy Lívia házaspár tevékenykedett filmfőiskolai tanulmányai előtt a lombikok közelében. Simó Sándor - Örkényhez hasonlóan - a gyógyszerész szakmából indult. Mit tudtak ők, pontosabban mennyivel tudhattak többet azoknál, akik bölcsész előképzettséggel, az irodalom és a művészettörténet ismeretével felvértezve vétettek föl a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakjára? A vegyészet titkai jobban predesztináltak a mozgóképes történetmesélés fogásainak elsajátítására, mint egy gépészmérnöki oklevél? A szocialista nagyipar értelmiségi munkásai nemcsak nálunk törték át a humán és a reálkultúra mesterségesen emelt falát.