Tavasztól télig a természetről [antikvár]

Előszó R. Francé a biológus azt mondta az erdőről: "Európa embere nem élhet meg erdő nélkül. Meg akarom neki mondani, hogy amikor megöli a természetet, önmagát öli meg." Az erdő az erdőlakó indián számára az élelemszerzés, a vadászat helye. A természetjárónak a tiszta levegő, a madárdal. A fakitermelő vállalkozónak a fák köbökkel mérhető tömege. A természettudósnak: "az erdő fás és lágyszárú növények alkotta, többszintű növényi társulásokból álló közösség, amelyben a növény és állatvilág szoros kölcsönhatásban él egymással és környezetével." Ma az élet gondjai, küzdelmei, kudarcai megtörik az embert. Sokszor úgy érzi, hogy jó lenne elmenekülni, kiszabadulni, valahol egy kis lélegzethez jutni, kiszellőztetni a zúgó fejét, zaklatott lelkét, fulladó tüdejét - de hol? Én azt hiszem, nincs jobb orvosság, mint az erdő! "Az erdő csendje, halk zsongása, üdítő lehelete, lengedező illatai, egymást váltó fényei, árnyai, telente a csupasz ágak-bogak csodás rajzolatai, tavasszal a fakadó levelek-virágok finom fátyola, selymes színei, nyáridőn a lombok zuhogó zöldje, ősszel a hervadás aranysárga-bíborvörös-élénkpiros-fakózöld-búsbarna pompája nemcsak gyönyörködtet, hanem éltet is." (Varga Domonkos) Erről a csodáról beszél, évtizedes szenvedélyének remek válogatásaival Nigriny Zoltán. Aktív munkáját letette, a szépség szolgálatát azonban máig sem. Abban a reményben, hogy még sok szép pillanatot szerez képeivel mindannyiunknak, jószívvel ajánlom ezt az albumot minden természetet szerető könyvespolcára. Káldy József