Télidő [antikvár]

"Csend volt, aztán valami egészen halk roppanás hallatszott, mint amikor egy roskatag fal maradványa dűl le puhán, jó néhány utcával odébb, valami elhagyott telken, vagy egy korhadt törzsű fa fordulna ki a földből, hogy minden feltűnés nélkül a sárba feküdjön, s még az ágai sem recsegnek szanaszét, csupán összeszorulnak a zuhanástól, csend volt és aztán ez a halk roppanás, és lassan, szállingózva esni kezdett az idei első hó."