Bővebb ismertető
„Féner Tamás olyan művész , aki nem egyszerűen elkötelezettje, hanem hallatlanul magas színvonalú képviselője is a műfajnak, aki a fényképezés minden területén jelentős műveket alkotott, befolyásolta az egész magyar fotókultúrát.
témája mindenhol az ember és az emberi tevékenység, melynek bemutatására, e tevékenység kiemelésére olyan magas művészi szinten alkalmazza a fényt, a fénytörést, a színestechnikát, a képkivágatot, hogy művészetét csodálattal nézi a szemlélő
A repülés a kiállításon tulajdonképpen refrén, ami az embernek az alkotási, a magasba törési, a szárnyalást vágyát fejezi ki, a belső ösztönző érzést. Ezután következik a kiállított képek igen szép része, ami a beteljesülést, a megnyugvást, az alkotás utáni fáradtságot ábrázolja, amit gondolom már mindenki átélt.
A Balázs Béla-díjas Féner Tamás munkásságában gyorsan peregtek az események. Egy évtizede, hogy a Fészek Klubban megrendezte első önálló tárlatát, itt főként művészportrékat mutatott be. Ezt követte 1972-ben a Műcsarnokban megrendezett tárlata, ami további előrelépést jelentett művészetében. Kialakult különös vonzódása a portré iránt úgy, hogy a környezettel teremtse meg portréinak minél szorosabb kapcsolatát.
Az 1976—78-as év volt az, amikor az értékes előzményekből kinőve megtalálta művészetének mai sajátos arculatát, új vonását, korunk embereinek hiteles bemutatását."
„ö, az élet magasabb rendű üzenetét mutatja fel képeiben, azt a mindenkinek szóló biztatást, amelyet Simon István így vetett papírra:
„ míg erődből futja: alkoss, tedd a dolgodat." Ez a gondolat Féner Tamás ars poeticája, életútja bizonyítja, hogy ő is ennek szellemében él és dolgozik."