Vadasparkok Magyarországon [antikvár]

lEiőszó Nem hiszem, hogy lenne olyan olvasója a könyvnek, akinek nincs valamilyen (feltételezhetően jó) gyerekkori élménye valamely hazai állatkertről. A gyereknapi állatkert-látogatás sokak számára szinte évente kötelező zarándokút volt, és talán az még a mai napig. A nyári egynapos kirándulások is gyakran valamely vadaspark, állatkert köré szerveződnek, ahogyan az emlékezetes osztálykirándulások is sűrűn estek egybe az állatok meglátogatásával. Vajon hányszor hangzott már el állatkertekben, pedagógusok szájából: „aki nem viselkedik jól, az itt marad"? Gyanítom elég sokszor. Napjainkban az állatkert és a vadaspark elnevezéseket eléggé szabadosan használjuk. Állatkertnek azt az intézményt tekinthetjük, amelyben nem őshonos állatok kerülnek bemutatásra, zárt élőhelyen. A vadasparkokban viszont őshonos állatokat láthatunk saját környezetükben, többnyire szabadabban. Ezek korábban (és néhol még napjainkban is) a vadászati célból nevelt állatok otthona is. Mára azonban a határok elmosódtak. Sok vadaspark tart már egzotikus állatokat, akár oroszlánokat is, míg sok állatkert definiálja magát vadasparkként, sőt feltűnik az állatpark elnevezés is. Az egzotikus állatok kedvtelésből való tartása nem újkeletű dolog. Már az ókorban, a gazdagok, és különösen az uralkodók szokása volt néhány egzotikus állat birtoklása udvarukban, ezzel is gazdagságukat fitogtatva. Már ebben az időben is az afrikai állatok voltak az igazán különleges darabok. Oroszlánok, vízilovak, krokodilok, zsiráfok kápráztatták el az igencsak szűk körű közönséget. Voltak azonban kivételek is, Kínában, Asszíriában és Egyiptomban is ismert olyan állatgyűjtemény, amelynek célja minél több állat bemutatása volt a nagyközönség számára. Az egzotikus állatok tartása a középkorban is megmaradt, de leginkább uralkodók, főnemesek saját szórakoztatására. Magyarországon Nagy Lajosról és Hunyadi Mátyásról biztosan tudjuk, hogy ajándékba kapott oroszlánokat tartottak. (Mátyás ezenfelül tevékkel is bírt.) A modernkori állatkertek is az egyre bővülő uralkodói gyűjteményekből fejlődtek ki. Az első modern állatkertnek a Schönbrunni palota állatseregletét szokás megjelölni. A 19. században már egymás után nyíltak az állatkertek (a sorban a pesti volt a 29.-ik). A korai intézmények célja az volt, hogy minél több állatfajt mutassanak be, mintha csak egy élő könyvtárban sétálnánk végig. Bár sok esetben a helyi egyetemek már kutatások céljára is használták az állatkertek lakóit, sem a természetes környezet, sem a megfelelő élettér sokáig nem volt elvárás. Az egzotikumra mindig éhes nagyközönség elvárásainak hála ez azonban lassan változott. Az állatkertek kezdtek átalakulni izgalmas, nemcsak az állatot, de a környezetét, élővilágát is bemutató intézménnyé. Hamarosan megjelentek a gazdagon berendezett üvegházak, az egyre hatalmasabb akváriumok, és a berendezett, egy-egy éghajlati öv állatvilágát bemutató kifutók. Az állatok tartásának etikája azonban folyamatosan fejlődik. Mint fogalom, elterjedt az állatok jogának védelme, és egyre fontosabb lett a fogságban tartott állatok életminőségének javítása is. Ezt az állatvédők munkája nyomán a nagyközönség elvárása is követte. A mai szemmel nézve a korábban modern állatkertek sem elfogadhatóak már. Egyre több helyen szabadulnak meg a rácsoktól (persze ahol lehet), és az állatoknak is egyre, tágasabb és élhetőbb lakhelyet írnak elő az állatkerteket szabályzó törvények. Emiatt sorra átalakulnak az állatkertek is. Sok intézmény csökkentette az állatok számát, cserébe viszont a kevesebb lakót jól megkomponált, természetes környezetben mutatja be. A technológia fejlődésével egyre több interaktív elem kerül a látogatók útjába, de az akváriumok mérete is hatalmasra nőtt. Időközben átalakult az intézmények szerepe is. Korábban a szórakoztatás volt a legfőbb cél, mára sok állatkert már a fajok fennmaradásáért küzd. A drámai környezetrombolás és a klímaváltozás hatásai miatt ugyanis rengeteg faj a kihalás szélére sodródott. A nemzetközi fajmegőrzési programok sok esetben a fajok kihalását akadályozzák meg. Szintén egyre fontosabb az állatkerti látogatók - különösen a gyerekek - oktatása is. Az állatkertek sok esetben tudományos kutatások, projektek helyszíne, gyakoriak a helyi egyetemekkel való szoros együttműködések, Amelyeknek célja az állatok, viselkedésük jobb megismerése. Elmondhatjuk, hogy az állatkertek hatalmas fejlődésen estek át a kezdetektől fogva napjainkig. A gazdagság fitogtatása helyett mára fontos tudományos munkák helyszíne, és sok esetben nem börtön az állatok számára, hanem utolsó menedékhely.