Vallanak a fák [antikvár]

Az ember az erdőbe menekült és feloldozást keresett. S mikor a párás ködön áttört a nap, a homályba burkolt fák lassan emberré formálódtak. Irtózatos küzdelmet látott, itt nem volt kitérhetés! Egy helybe bilincselve óriások és törpék küzdöttek hangtalanul. Nem mozdult levél és ág se. Időtlen idők óta folyt ez a küzdelem. Akik elvesztek, azok is állva maradtak. Ki tudja, mi okból...Látott küzdelmet, születést meg halált, virágba borulást és lombhullás,t győzőt és legyőzöttet. A születő nem okozott fájdalmat, a haldokló elfogadta a megmásíthatatlant, a győző nem kívánt babért és a legyőzött nem aláztatott meg. Történt mindez indulat nélkül, a küzdelmet nem bosszú indokolta, nem hatalmi téboly. Az elmúló utolsó erőfeszítéssel még egy zöldellő ágat indított útnak.... és visszatért a Városba.Az erdőbe ezután már csak kirándulni járt.