Varázslatos karsztvidék [antikvár]

E L O S Z O 1970-ben, kisdiákként jártam először Aggteleken. Talán ezt nevezik végzetes találkozásnak. A táj már gyermekként is elbűvölt, a fold mélyén rejtőző barlangok világa magával ragadott. Az eltelt 35 évben kisebb-nag)'obb megszakításoldcal vissza-visszatértem ide. Már nem mdom az idejét, mikor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy egyszer nemzeti park igazgató leszek, de nem ám akármelyiké, hanem az Aggteleki Nemzeti Parké. Ez 1997-ben teljesedett be. Ha megpróbálom felidézni az ide kötődő emlékeimet, minduntalan arra kell rájönnöm, hogy mennyi minden változott: természet és ember egyaránt. A nemzeti park fennállásának 20. évfordulója jó apropót szolgáltat egy pillanatkép elkészítéséhez. Szó szerint. Hiszen a fénykép egy adott állapotot, hangulatot, információt rögzít, a fotóalbumba rendezett képek pedig kaleidoszkóppá állnalc össze. Mindenkinek más-más kép rajzolódik ki. Kötetünk sem kíván teljes leltárt készíteni a terület értékeiből, csupán felvillantja, érzékelteti azt a sokszínűséget, ami az ország más, eldugott szegleteihez hasonlóan, még itt is fennmaradt. Semmi sem pótolja a személyes élményt, ezért elsősorban azoluiak ajánljuk ezt a könyvet, akik már belekóstoltak a karsztvidék szépségeibe, de egy szeletet haza szeremének vinni belőle. így, ha bármikor leemelik a polcról, s fellapozzák az albumot, megelevenednek a személyes élmények, s felkeltik a vágyat a nemzeti park alaposabb megismerésére, titkainak kifurlcészésére. Aki fogélcony az apró szépségekre, s hajlandó Icözelebb hajolni ezek felfedezésére, azt egyre jobban megigézi ez a táj. Engem 35 éve tart fogva Jósvafa, 2005. április anwii 'f' íUnn- igazgató