Zarándokok [antikvár]

Amint a templomba belépünk, spanyoljaim rögtön leborulnak, és csúszkálni kezdenek a térdükön. Majd homlokukat odaérintik egy oldalkápolna vasoszlopához, amelyet egy öreg ember integetve mutat nékik. Majd egy újabb integetésre kezükkel csókokat dobálnak befelé: úgy gondolom, hogy ott pihen a szent. - Épp délutáni nagy litániához érkeztünk. En nem borulok le sehol, mert ennyi minden együttvéve sose hat meg, nagy homályok, gyertyafény és lobogás E templom mélyén fekszik, szinte már a föld alatt. Mint később magyarázták nékünk, állítólag oly talajon épült sok évszázad előtt, amely lassan, egyenletesen süllyedt az épülettel együtt Lépcsőn kellett leszállani, hogy bejussunk, s bent a templomban úgyszólván éjszakai volt a borulat, olykor a magasban kis piros tüzek villództak: a festett ablakok tüze Lenn sárga gyertyák és nagy sárga lobogás a templom kellős közepén. A gyertyák erdeje táncoltatá tüzét, s a füstöt rojtos fekete fonálként húzta fel a magasság magához Fehér karinges és skarlátvörös skapulárés papok tartották az esti litániát itt. Hátborzongató volt felsorolásuk állandó egyhangúsága. Olyan dolgokról beszéltek, melyeket mindenki tud, és olyasmi felől vitáztak, amiről úgyis meg voltak ők győződve mind Ilyenféleképpen (mivel nem tudok szlovénul, találomra írok ide példaképp egy- hamarjában csinált szöveget. ): Az invokáló szólt: Elárulták a latrok öt A tanúságtevők feleltek: Elárulták s meg is verték, vesztegetők jártak közbe, nem volt bennök irgalom...