A kinai titok [antikvár]

Részlet a könyvből: Jao Kilenc évszázaddal ezelőtt Európa nyugati országaiból keresztes hadak indultak Kelet felé, a Földközi-tenger túlsó partjára. Hercegek, szerzetesek, lovagok, egyszerű emberek csatlakoztak a hadjárathoz. Ki lovon ment, ki szekéren utazott. A legtöbbje csak gyalogszerrel bandukolt, vállán cipelve maga készítette kopjáját. Esténként tábortüzet gyújtottak, ott zsoltárokat énekeltek, vagy csodálatos történeteket meséltek egymásnak a dúsgazdag országról, amelyet a tenger túlsó partján meg kellett hódítani. Palesztinának hívtak az országot. A királyok és hercegek már régóta vágyakoztak a kincses Kelet felé vezető kereskedelmi utak meghódítására. Szerették volna megkaparintani az arab kalifák aranyát, ezüstjét és drágaköveit. De hát milyen ürüggyel támadják meg az arabokat, akik soha egy ujjal sem bántották a messze északi országok lakóit? A római pápának jó ötlete támadt. Palesztinában, a jeruzsálemi templomban van Krisztus koporsója. Ezt kell visszahódítani a pogányoktól. Lóra lovagok! Gyűjtsetek sereget, fessétek a zászlókra és pajzsokra a kereszt jelét. Bűnbocsánatot nyer, aki részt vesz a hadjáratban. Közhírré tették: felszabadul az a jobbágy, aki csatlakozik a keresztes vitézekhez.