A magyar koronázási jelvények [antikvár]

A mindenkori uralkodói hatalomnak, bármeddig tekintünk is vissza az emberiség történetében, mindig voltak megkülönböztető, látható jelei, amelyek állandósulva jelvényekké váltak. A jelvények igazi, nagy korszaka azonban a középkor. Minden méltóságnak, tisztségnek és hivatalnak voltak jelvényei és ezeknek ünnepélyes átadása a beiktatás fontos része volt. Ez történt a legfőbb világi hatalomnak, a királyságnak a felvétele, a koronázás alkalmával is. A középkori világrend alapja az a tétel, hogy minden hatalom Istentől való, ezért annak átruházása az uralkodóra egyházi közvetítéssel, a főpapok által végzett koronázással történt. A szertartás legfontosabb részei a királyi eskü, a királyszentelés, a szentelt olajjal való felkenés, a királyi hatalmat jelképző jelvények átadása és a trónra ültetés voltak. A keresztény Európa uralkodóit lényegében azonos liturgia szerint, azonos jelvényekkel iktatták be, az írásba foglalt szertartások - az ordók - a jelvények összetételét illetően nem mutatnak jelentős eltéréseket.