Borsos Miklós érmei [antikvár]

Bevezetés Borsos Miklós érmeihez Borsos Miklós gazdag életművet hagyott ránk örökül. Nemcsak köztéri szobrai, kisplasztikái, ifjúkori festményei, rajzai, rézkarcai, írásai, hanem éremművészetének darabjai is jelentősen meghatározták 20. századi nagy művészünk munkásságát. Szellemi hagyatékát - mint főiskolai tanárnak - számos tanítványa őrzi. Több mint négyszáz bronz, ezüst, arany - öntött és vert - érmet, plakettet alkotott. Ha megszámláljuk ezen műveit, amelyek nagy része kétoldalt mintázott, vagy ezeknek variációit vesszük számba, majdhogynem elérik az ezres számot. E kötetben az öntött bronz érmeit mutatjuk be. Még ma is, naponta, újabb és újabb érmeire bukkanhatunk. Tulajdonosok, gyűjtők, hívják fel figyelmünket a birtokukban lévő, ajándékba, vásárlás vagy éppen kitüntetettként kapott érmekre. Ezekkel kiegészíthetjük és bővíthetjük az érmek sorát. Sokan élnek még, akik modellek voltak Borsos Miklós érmeihez és igen sok, érdekes adattal szolgálnak. Gosztonyi József nagy munkája révén. Borsos érmeinek az ÉREM című folyóirat számaiban (1976. 2, 1977.1,1978. 2,1986. 2,1993. 2,) megjelent leíró, alapos feldolgozása (amely még nagyrészt a művész életében, útmutatása révén született), támasztotta azt az igényt, hogy az érmeket ne csak leírásuk alapján, hanem fényképükkel is bemutassuk, a teljességre törekedve. Borsos Miklós az éremművészet egyik legjobb és legnagyobb művelője volt. Szobraitól a rajzokig ívelő munkásságának tanulságai az érmei. A már gondolatban megtervezett kompozíciót, portrét biztos kézzel, egyenesen a gipszlapocskába véste negatívban. Határozott biztonsággal érezte, tudta a mű végső megjelenését. Talán ennek is köszönhetjük a sok variációban megismert érmeket, a bennük rejlő gazdagság kibontását több változatban. A domború és homorú, a pozitív és negatív formálása, a vonalakra szorítkozó vagy majdhogynem a mély relief hangulatú érmek a feladat-szabta megjelenést eredményezték. Az árnyékok, fények festőivé varázsolják a bronz melegbarna világában elhelyezkedő ábrázoltat. A nézőket egy-egy jellegzetes motívum irányítja a megjelenített alak hivatására, munkájára vonatkozóan. Történeteket, jeleneteket mond el bő mesélőkedvvel, sok esetben az egész felületet kitöltőén. Amikor a mintázott portrékkal kapcsolatba hozhatta, a Biblia és a mitológia történeteit éppúgy beleszőtte érmeibe, mint imádott vidékeit, szülőhazáját Erdélyt, Győrt és leginkább a Balaton-felvidéket, Tihanyt, ahol majd' fél évszázadot töltött kora tavasztól késő őszig. A görög, római és reneszánsz művészet nagy csodálója volt. Úgy szívta magába e művészet tanulságait, úgy használta saját művészi nyelve kialakítására, hogy egy új, borsosi kifejezőerővé váltak. Inspirálta munkásságát Pisanello, Cellini, és sorolhatjuk e sort egészen édesapja szelleméig, hiszen mellette kezdte művészi munkálkodását is. A zene, az irodalom, a képzőművészet nagyjai, a festők, szobrászok, az egyház neves személyiségei, családtagjai, barátai közül sokuk. Borsos érmeinek főszereplőjévé váltak. Érmeinek legtöbbször a hátlapként szolgáló oldalán pedig e személyiségek jellegzetességeire utaló jelzések nyertek önálló életet.