Csekovszky Árpád keramikusművész [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Soha nem írtam katalógus előszót, ezt sem annak szánom. írok életemről, pályámról, a tanításról, munkámról, iskoláimról, mestereimről, családomról. Mindig hittem a művészet emberformáló erejében, a humánumban. Abban, hogy a munkámon keresztül megszólíthatom az embert. A művészet, a költészet volt számomra az az erő, mely a hétköznapok fölé emelt, mely erőt adott a munkához, az újrakezdéshez. Még akkor is, ha bánat ért, ha meg nem értéssel, közönnyel találkoztam. Egyedül a műterem csendjében éreztem azt a biztonságot, hogy érdemes dolgozni, hogy csinálnom és folytatnom kell a magam által választott és kijelölt utat, melyen még fiatalon indultam el. Csak hálát adhatok a Gondviselésnek azért, hogy ma is dolgozhatom, a magam és talán mások örömére is. Ezt a munkát, beleértve a főiskolai oktatást is, egyfajta szolgálatnak tekintettem, tisztelve és szolgálva az örök emberi értékeket. Egy Baranya megyei kis faluban, Csikóstöttösön születtem 1931. január 3-án. Anyám ott volt tanítónő, Kocsis Ilonának hívták. A család anyai ága tanítócsalád. Nagyapám, Kocsis Károly kántortanító volt Vas megyében, onnan kerültek Baranyába, mivel anyám ott kapott tanítói állást. Anyám bátyja. Kocsis László katolikus pap és költő. A pécsi Székesegyház kanonok plébánosa volt 1950-től 1973-ban bekövetkezett haláláig. 1939-ben kerültünk Rákosligetre, azóta itt élek és dolgozom. Amikor apám elhagyta a családot még tíz éves sem voltam, anyám nevelt bennünket a húgommal együtt. Nehéz, küzdelmes gyermekkor apa nélkül, szegénység, háború. Pap nagybátyám mindenben segített, főleg szellemiekben. cjÉKo iir Q !i-^pyftott Gödöllőre a Premontrei Gimnáziumba is. Nála töltöttem a vakációkat. Hatalmas könyvtárán keresztül ismerkedtem az irodalommal, a művészettel. Rajta keresztül szerettem meg a költészetet, mely ma is egyik megtartó erő életemben. Pécsett, a Dóm tövében lakott, a Káptalani Levéltár ódon épületében, ahol én is sokszor