Bővebb ismertető
Magyarországon több mint harminc egyházi gyűjtemény őrzi ezeregyszáz éves hazánk egyházainak csodálatosan gazdag emlékanyagát, melyek az évszázadok viharai, küzdelmei során napjainkig megmaradtak. Kötetünkben ennek a gazdag tárháznak legszebb, legérdekesebb, de sokszor alig ismert kincseiből válogattunk, hogy a XXI. század emberei is megismerjék, megcsodálhassák ezeket a pompás tárgyakat. Történeti egyházaink legjellemzőbb liturgikus tárgyait - a legszebb ötvösmunkákat, textileket, valamint egy-egy különösen szép képet vagy szobrot - igyekeztünk használatuk, a szertartásokban betöltött szerepük szerint bemutatni. A könyvünkben látható relikviák mindegyike az egyházaknak a magyar művészetben betöltött óriási, mindig előremutató szerepét igazolja. Akár világi, akár egyházi személyek voltak a megrendelők, mindig a templomok gazdagítására, szépítésére törekedtek. A sok háborút átélt, de máig megmaradt kincsek - az egykori pompa töredékeként is - európai szintű magyar művészetről tanúskodnak, bárhol készültek is azok, királyi vagy főúri udvarokban, városokban vagy kis falvak helyi mestereinek a műhelyeiben. Soraikat csak gazdagította a számos, külföldről behozatott, megrendelt műkincs, elsősorban ötvösmunka. A magyar egyházi művészet kialakulását és virágzását az egyházi élet ezeréves fejlődésének, történetének rövid megismerésével kell kezdenünk. Csak így érthetjük meg a kezdetben közös, később jelentősen különböző liturgikus tárgyak létrejöttét és szerepét. Őseink már a honfoglalás előtti időben, a délorosz területeken kapcsolatba kerültek a kereszténységgel az ott hódító bizánci térítőkön keresztül. Pannóniába érve, a IX. században államot alapító szlávokkal találkoztak, akik egyrészt a Bizánchoz kapcsolódó, Cirill és Metód térítése nyomán terjedő morva egyházhoz, másrészt a Salzburg befolyása alatt álló, nyugati egyházhoz kötődtek. A magyarság a kezdeti évtizedekben a megtelepedéssel, majd különféle nyugati és bizánci területek ellen indított hadjáratokkal volt elfoglalva. Majd' egy évszázadig megőrizték ősi hitüket, de Géza fejedelem hatalomra kerülése után világosan felismerte, hogy a magyarság fennmaradásának, az ország megerősödésének legfőbb feltétele a kereszténység felvétele.