Gorka Lívia kerámikus kiállítása [antikvár]

Gorka Lívia természeti formák szépségében ismerte fel saját egyénisége kifejezési lehetőségeit. Művészetével kitört a megszokott formákba merevült hagyományokból, visszament a tiszta forrásig. Még technikájában is az ősi, a hurkából, agyag lapocskákból való felrakást követi. Nem mintha ez egyszerűbb lenen, de jobban megfelel kifejezési igényeinek, mint a korongolt szabályos forma. Az agyaghurkákat úgy illeszti, nyomja egymáshoz, ahogy éppen alakító kedve kívánja, nem ellenkezik az agyag természetével, míg a korongolás eleve forgástesteket hoz létre, a felhúzás, forgás statikai törvényeiből következően. Nem véletlen, hogy vallomásaiban egy lávaömlést rögzítő filmre emlékeztet, mint alkotói sorsformáló élményére. A láva természetesen jelkép, a természet erejének szimbóluma, mely kilépve önnön katlanából, a nagy mindenséggel körülvéve úgy merevedik meg, ahogy atomjai törvényszerűségei parancsolják: mag és felszín egybemegy szépségével.