Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A kerámiai emlékek a legrégibb krónikásai az emberi kultúrának. Középkori településeink helyeiről előkerült tárgyi emlékek, levéltári adatok híven igazolják a magyar nép jártasságát a fazekasság, anyagművesség terén. Lépten-nyomon bukkannak elő az anyagipar emlékei Veszprém megyében is, ahol Herend fekszik. E megye a manufakturális kerámiájával egyik úttörője volt a magyar kerámia gyártásának és porcelánművészetének. Megilletődéssel vesszük kezünkben a levéltári aktákat, amelyek e műhely tőkehiányáról, erőfeszítéseiről adnak hírt. Ilyen gondokkal küzdött a Herendi porcelángyár elődje is, amely az oklevelek tanúsága szerint 1826-ban már létezett. Ekkori működése a soproni származású Stingl Vince nevéhez fűződik. Ezt az adatot erősíti meg az 1826-ban kelt veszprémi közgyűlési jegyzőkönyvben talált feljegyzés is: "Vincentius Stingl Figulus vel amphorarius Geschirrmacher in posessione Herend". A kis manufaktúra a kor stílusát, ízlését követő kőedényt termelt és porcelán előállításával is kísérletezett.
A fellelhető iratokból kiderül, hogy Stingl 1826-30 között üzeme fejlesztésére nagy kölcsönöket vett fel, de ezek nem fedezték a szükségleteket. Ezért kénytelen volt üzemét egyik korábbi hitelezőjének, Fischer Mórnak átadni. Fischer tőkebefektetése 1839-ben új vérkeringést adott a gyárnak.