Kerámia Múzeum [antikvár]

Évezredes múltból ível át a kerámia, amely nem öregedett, legfeljebb lehetőségeinek határa bővült, az maradt, ami volt, az otthon díszítése, az étkezési kultúra eszköze, mindennapi életünk hű társa. A ránk maradt kerámiai emlékek színesen beszélnek, hűséges krónikásai az emberi kultúrának, életmódnak, a technika fejlődésének, bepillantást engednek a szürke hétköznapokba. A Hollóházi Múzeum anyaga Felvidék és Hegyköz ösztönös forma- és díszítőerejének emlékén át tárja elénk az egyszerű ember életét, a kispolgári ízlés étkezési kultúráját; legújabb alkotásaival az egyetemes és magyar porcelán művészet fejlődéséről ad hírt. A kerámia művészetének olyan periódusa ez, amelynek múltjából, műszaki és művészeti tanulságaiból a porcelán művészet és a kultúrtörténet nem kis elkötelezettséget érezhet. A Hollóházi gyár elődje üveghuta volt, amelyet az okiratok tanúsága szerint 1777-ben alapítottak. Kőedény manufaktúrává 1831-ben alakult. Kezdetben asztalkészleteket, korsókat, kulacsokat gyártott, amelyek formában és megjelenésben leginkább a szomszédban fekvő telkibányai kőedények termékeihez hasonlítottak, de tükrözik a korabeli magyarországi népi fazekasság kultúrájának vonásait is. Festésük, formaképzésük ügyes, gyakorlott kézre vall, mintázásukban naiv bájt is érezhetünk. A korabeli ízlésnek megfelelően az edényeket élénk színekkel díszítették.