Kovács Margit kiállítása [antikvár]

Kovács Margit kerámikus a modern magyar művészetnek külföldön leginkább számontartott alakja. Moszkvától Rómáig s onnan Ostende-ig ismertek és elismertek művei. A hazai tárlatlátogatók első gyűjteményes kiállítása (1935) óta figyelemmel kísérhetik fejlődését, komplex művészetének sokoldalú és sokirányú kiterjedését. A felszabadulás utáni első kiállítása (1948) után résztvett minden nagyobb, összefoglaló jellegű iparművészeti seregszemlén. Legutóbb, a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállításán (1953) százhatvanöt remeket mutatott be, a pompás, kétméteres, pártás kályhától egészen a 15-20 cm-es kúp-figurákig. Azóta is számos közületi megbízásnak tett eleget és az Inotai Erőműtől Hegyeshalmon át, Bernig és Torinóig eljutottak és mindenütt örömet és dicsőséget szereztek nagyszerű munkái. Olyan művészfajta ő, aki tévedhetetlen biztonsággal emeli ki az élet jelenségei közül a minden mértékkel mérhető szépet. A minden mértékben az esztétikai és az etikai kategória foglaltatik, mint minden igazi művészet két alap-összetevője. Mivel pedig a kerámia díszítő művészet, életünket díszíteni, szépíteni hivatott, így tehát a szigorúan vett természet-hűség, vagy a drámai konfliktusok ábrázolása nem közvetlen feladata. Ha erre mégis képes - mint Kovács Margit művészete esetében - annál izgalmasabb.