Schrammel Imre Kossuth-díjas művész Kerámiám című kiállítása [antikvár]

Az ötvenes években tanultam az Iparművészeti Főiskolán és ennek a korszaknak a szigorú szocreál stúdiumain keresztül ismerkedtem meg a művészettel. Ebből a bezártságból a hatvanas évek elejétől lassan beáramló információk segítettek kitekinteni. Ekkor került a kezembe P. Klee egy jénai előadásának a szövege, melyben hatásosan fejtette ki művészetszemléletét, mely szerint a művészt jobban érdeklik a természet teremtő erői, mint a létrejött formák. Ennek szellemében elkezdtem tanulmányozni az anyag földfelszíni formációit és kutattam létrejöttük okát. Fokozatosan jutottam el a felismeréshez, hogy a természet erői a világmindenség anyagait gömbformákba rendezik és a földi élet is ezt a formát találta célszerűnek. Az egysejtűek a legkisebb felület mellett így biztosították a legnagyobb világot. Az emberi civilizáció ezzel szemben a jól definiálható szögletes formákat kedveli, amit a természet nem szeret.