Szekeres Károly [antikvár]

Szekeres Károly keramikus A nagy hírű Herendi Porcelángyárból indult a fiatal porcelánfestő. Szekeres Károly pályája. A Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán szakának elvégzése után tervezőként tért vissza Herendre. Rövid porcelángyári munka után a Városlődi IVlajolikagyár (későbbi nevén: Herendi Majolikagyár) művészeti vezetőjeként kialakította a gyár termékkatalógusának prototípusait. IVlunkásságának egyik legfontosabb tevékenységi körét képezi ezeknek a használati és ritkábban dísztárgyaknak a tervezése. Ezek a nemesen egyszerű formavilágú főző- és tálalóedények ősi anyaghasználatukban, célszerű kialakításukban sorozatgyártásra is alkalmasak voltak, és a gyár arculatát is meghatározó kedvelt és az üzem keresett termékeit alkották. A sorozatban gyártott edényeknek diszkrét a díszítése, anyagukat a művész saját maga kísérletezte ki, sokszor a „helyben talált" masszából (városlődi agyag). Mázai is saját kikeverésűek voltak, csakúgy, mint színezései. Több készletet keramikus feleségével. Vásárhelyi Emesével együtt készítettek. Másik kedvelt és sikeres tevékenységi köre volt az épületkerámiák készítése. Készített különböző variabilis falburkolatokat, pillérburkolatokat, a legsikeresebb azonban egy Veszprémben megvalósult munkája volt. A veszprémi szecessziós színházban alkalmazott elemeken, 850 m^-en az építész Medgyaszay István megoldásait alakította tovább: a karéjosan formázott háromszög motívumok üreges alkalmazásai a színházterem akusztikáját is megoldják. A meleg törtfehér-fehér és bézs színű motívumok magasabb és kevésbé plasztikus felhasználásai a foyer-ban és lépcsőházban is harmonikusan illeszkednek a szecessziós színházbelsőhöz. Szekeres Károly oeuvre-jének harmadik, igen jellemző csoportját az autonóm művészi kerámiák alkotják. Itt érvényesül igazán a művész kísérletező kedve: felhasznál agyagot, porcelánt, kőcserepet, samottos agyagot, betont, és ezek keverékét, különböző mázakkal és színezékekkel, különféle, olykor kifejezetten izgalmas - szabadtüzű égetési - technológiák felhasználásával. Ezek a kompozíciók hol váza formájúak, hol burjánzó organikus elemekből kibomló formációk, másutt térmértani elemek: egyenes élekkel határolt kocka-hasáb formák, gömbök összeépített konstrukciói. Szekeres Károly a kortárs keramikusok munkásságára nagy hatást gyakorló szimpóziumok gyakori tevékeny résztvevője volt itthon (Siklós, Kecskemét, Hódmezővásárhely) és külföldön (Csehszlovákia, Olaszország, Szlovénia). Művei sok egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, és arattak alkotójuk számára rangos hazai (Munkácsy-díj - 1977, Érdemes művész kitüntetés - 1987, Magyar Művészeti Akadémia díja - 2015) és külföldi (Vallauris - 1980, Faenza - 1984, Ankara - 1986) kitüntetést. Az olykor speciális megrendelésre készített, máskor formakísérletnek szánt figurális kompozíciók meglepő színfoltjai az életműnek.