Szelencedivatok [antikvár]

Európában szelencéről (e zsebben hordható, apró dobozról) először egy 1328-as francia fejedelmi leltár tesz említést. 1490-ben Anne de Bretagne birtokában találunk "hat ezüstből készült, kívül-belül aranyozott fedeles dobozt édességek számára". A korai, szórványos megjelenés után a szelence a 17. század közepén vált divattá, s az is maradt egészen a 19. század elejéig. A folyamatot XIV. Lajos (1643-1715) a Napkirály udvarából eredeztetik, s ennek nyomán a társasági hölgyek és urak versenyre keltek használatában. A jó ízléshez tartozott egy vagy több szelencével mutatkozni, velük játszadozni. Minden évszaknak, minden öltözéknek volt megfelelő: nehezebbek télire, könnyebbek nyárra. A szelence és a sétabot fogantyúja gyakran egy készletet alkotott, azonos anyagból, azonos díszítéssel. A dobozkák fokozatosan luxustárgyakká alakultak, egymást múlták felül a kivitelezés költségességében, így alkalmassá váltak udvari ajándékozás céljaira is. Az általában aranyból készült, drágakövekkel és a fejedelem arcképével díszített darabokat a követek, diplomaták, udvari szolgálattevők kitüntetésként kapták; értékük aszerint változott, kit hogyan igyekeztek megtisztelni vagy lekötelezni.