Zsolnay aranykora [antikvár]

^ CsENKEY Eva Bevezető Ez a könyv egy köztulajdonba került magángyűjteményt mutat be. Olyan kerámiaegyüttest szeretne közkinccsé tenni, amely a maga kiválasztott szakterületéről kvalitásos és jellemző művekkel gazdagon árnyalt képet ad. A félezernél is több műtárgy, valamennyi váza, tál, virágedény, lámpa és kerámiafestmény, plasztika ugyanazon műhelyből származik. Magyarországon, a pécsi Zsolnay-gyárban készültek, az 1870-es évektől az 1920-as évek végéig tartó, közel ötven évet átívelő periódusban. Ebben az időszakban lett világhírű Zsolnay Vilmos neve és munkássága, és az általa mutatott úton haladt tovább fia. Zsolnay Miklós. E „boldog békeidőkben" a kinyílt világ kapcsolatteremtő, kereskedelmi szálain Pécsről messzire jutottak a kézműves módszerekkel egyedileg kivitelezett, szép és hasznos tárgyak ezrei, hiszen már eleve nemcsak a hazai, hanem a „külhoni", osztrák, francia, német, angol és amerikai otthonok ékesítésére születtek, Mivel törékeny létükkel a mindennapi életet szolgálták, zömmel nyomtalanul eltűntek az idők sodrában, vagy csupán feledésbe merültek az értéküket tanúsító információk, egykori műveit és jómódíj tulajdonosaikkal együtt. De Európa és Amerika legkülönfélébb városaiban szétszórva" is megmaradtak olyan darabok, amelyek túlélték a vifiaros történelmi és a radikális ízlésváltozásokat. Küllemük mindig magára vont értő tekinteteket, és kézről kézre vándorolva végül ismét megbecsülésben részesültek. Ilyen tárgyak találkoztak össze egyetlen lakás tágas szobáinak zsúfolt polcain. Gyugyi László gyűjteményében. Nem sokkal azután, hogy az amerikai ipar egyik fellegvárában kutató, dolgozó, magyar származású mérnök otthonában. Pittsburgh-ban folyamatosan gyarapodni, egyre szenvedélyesebb tevékenységgel formálódni kezdett e könyvben feltárulkozó gyűjtemény a Zsolnay-gyár művészi munkásságának egykori világhíre is újraéledt. Pécsett a háború és az államosítás, a polgári kultúrát tagadva pusztító diktatúra évei után a megyei levéltár, múzeum vette át az egykori gyári dokumentáció, mintaraktár és az 1928 óta fennálló gyári múzeum anyagának döntő részét. Az Iparművészeti Múzeum szakmai közreműködésével 1955-től ismét megnyílt Pécs belvárosában a Zsolnay Múzeum és a fennmaradt források újrarendezése, értelmezése szűk körben ugyan, de folyamatosan haladt. Az első krónikás. Mattyasovszkyné Zsolnay Teréz és leánya, Margit alapos munkáját szakképzett történészek folytatták. Mint egykor az alkotómunkát, közel száz év múltán a forrásfeldolgozást, a művészettörténészi munkát ösztönözte új eredményekre a külföld részéről megnyilvánuló érdeklődés. A 20. század közepétől „nyugati" és „keleti" félre szakadt Európa újraegyesítésének első lépéseit segítették az 1980-as évektől azok a tematikus kiállítások, amelyek a 19. és 20. század fordulójának művészetével foglalkoztak. Elfeledett, megtagadott „közép-európai" értékek bukkantak ismét felszínre, felidézve az egykori együttműködést. A historizmus. a szecesszió stílusperiódusát feltáró művészettörténészek a korabeli nemzetközi kiállítások magyar sztárjának, a Zsolnay-gyárnak művészi eredményeire is emlékeztek és emlékeztettek. Elsőként Eaenza. Bécs. Cent múzeumaitól érkezett kiállítás rendezésére szóló meghívás a Janus Pannonius Múzeummal együttműködő Iparművészeti Múzeumhoz, és ma már elmondható, hogy az elmúlt évtizedek során a Zsolnay-kerámiák ismét bejárták a világot. Törökországban és Finnországban, Delhiben és Nancyban, Kyőtóban és New Xorkban ezrek és ezrek csodálták meg szépségüket és tájékozódhattak művészettörténeti jelentőségükről a kísérő kiadványok segítségével. Az utóbbi időkben a hazai kiadók közreműködésével is szerencsésen bővült a Zsolnay díszítő- és építészeti munkákat bemutató könyvek köre. Mindezen eredmények után is - úgy véljük - úttörő feladatra vállalkozik e könyv: egyetlen gyűjtemény áttekintésére és bemutatására a maga teljességében; ugyanakkor a gyűjtemény tárgyalnak segítségével a Zsolnay-díszművek fénykora iránt érdeklődők kalauzolására. Mivel a mindennapokban és különösen az iparművészetben nem csak az bizonyul szépnek, ami érdek nélkül tetszik, hiszen a birtoklásvágy és az árujelleg befolyásolja az értékelés szempontjait, szeretne ehhez is támpontot nyújtani e gazdag anyaggal. Igyekszik válaszolni a tárgyak szűkszavú, de tényszerű, forrásközlő adatolásával a gyűjtők, muzeológusok, művészettörténészek, műkereskedők közös kérdésére: mi. mikor, kinek, hogyan készült? Új adatok támasztják alá azt a korábban is sejthető vélekedést, hogy nemigen található ebből az időszakból két pontosan egyforma Zsolnay-kerámia. E gyűjteményről publikált kereskedelmi adatok is azt vallják: a vizsgált időszakra jellemző, hogy minden forma-, dekor-, technikai és szinvariációból csak néhány darab készült. Viszont egy-egy kiinduló gondolat, szüzsé/zsáner/motivum, formai vagy technikai ötlet organikusan tovább élt és fejlődött, minden létező 6/7