42. Vásárhelyi Őszi Tárlat [antikvár]

Köszöntő' „Ha már nem teremthetünk központot ebből a városból, csináljunk hát tégelyt, melyben a múlt legjava lép reakcióba az új idők szeUemével." (Németh László) A. . Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat a modern magyar művészettörténet talán legrégebb óta élő, komoly szakmai, valamint közéleti hagyománnyal rendelkező bemutatkozási fóruma. Ez a tudatosan szervezett és az 1954-es, első rendezvény óta annyi változáson átment, de még ma is eleven kiállitássorozat az egyik meghatározó jelentőségű művészetet orientáló kulturális-közéleti tényező. A Hódmezővásárhelyen már a század elő óta meglévő művészeti hagyományok ellenére politikai, helyesebben kultúrpolitikai szándék hozta létre a kiállítást, s az 50-es években a létrehozók szándéka ellenére a levegővételi lehetőséget biztosította. Ugyanis a merev értékrend szerint értelmezett leíró jellegű, a realizmust naturalizmussal összetévesztő esztétikai követelményrendszer által kialakított realizmuskép „lazult" a hagyományok miatt, a tájhoz, emberhez való kötődés motiváló ereje lehetővé tette a sematizmusból való kilépést.