53. Vásárhelyi Őszi Tárlat [antikvár]

Átjárás a korszakok között Az 53. Őszi Tárlat elé A művészi haladás - mondja Gombrich - eljutott odáig, hogy végigtekint eddigi történetén, és abból merít, de mindenképpen aktualizálja azt. A homogén művészettörténeti korszakok ideje lejárt. A művészet átkerült egy új időszámításba, túlélte önmagát, a művészet-fogalom univerzalitása megszűnt. Az esztétikai megítélés, a művészi szép értelme részben túlhaladottá vált, de a művészek nagy részének igénye megmaradt arra, hogy jelentéssel töltsék meg. A hagyományok őrzése nem azt jelenti, hogy a kortárs művészet a tradíciókkal együtt múlt időbe kerül, hanem azt, hogy a régi mesterek módszerei megelevenednek, új technikai lehetőségekkel elegyítve kelnek új életre. A kortársak a hagyományos módszerek szerint vagy saját élményanyagot gyűjtenek, vagy a régiek módszerét alkalmazzák. A „mintavétel" során aztán gyakran belép a területiség fogalma is, jelen esetben a hazai festészet történetének egyik színhelye válik fontossá, Hódmezővásárhely. A Vásárhelyi Őszi Tárlat egyike a keveseknek, amely műfaji sokféleségét megtartva fogad be különböző technikával és szemlélettel készült műveket az évente megrendezett kiállítására. A korok tapasztalatának egymásra vetítése történik így meg, vagyis a korok művészi látásának története rajzolódik ki egy tárlaton belül. Realista, naturalista ábrázolások, az érzékelhető valóság leképezései, hagyományos szemléletű festmények, akvarellek, rézkarcok mellett absztrakt alkotások és a legfrissebb technikák, például a fotó, a számítógépes print is megjelennek. A minden évben kiosztott értékes díjak - nem csak szakmai elismerésként - segítik az alkotókat a további művészi munkában. Idén a város fődíját, a Tornyai-plakettet Tóth Ernő festőművész nyerte el, az Endre Béla-díjat Taubert László szobrászművész, a Galyasi Miklós- díjat, pedig Takáts Máté grafikusművész. A lektorátus zsűrije a jelen idejű kiemelkedő teljesítményen túl a művészek eddigi pályafutását is figyelembe véve ítéli oda a díjakat. A fődíjak mellett további díjazott művészek: Rékassy Eszter, Kovács Lehel, Horváth Krisztián, Szalay Ferenc, Nagy Gábor, Szentgyörgyi József, Kelemen Marcell, Kőnig Róbert, Nádas Alexandra, ifj. Holler László, Sipos Barbara és Papageorgiu Andrea. A festők, szobrászok, grafikusok között nagyrészt a környező régióból származó alkotók szerepelnek, de „az alföldiek" mellett az ország minden részéről, sőt a határon túlról is találkozhatunk itt művészekkel. Például Nagy Gábor és Véssey Gábor az MKE tanárai rendszeresen részt vesznek a tárlaton tanítványaik társaságában. Bodor Zoltán és Szakáll Ágnes a Gyulai Művésztelepen dolgozik, Sejben Lajos szegedi, Szkok Iván szombathelyi festő, Neuberger István Tata mellett él. A művek nemcsak különböző területekről származnak, de a kulturális emlékezet eltérő formáiból és az észlelés legeltérőbb formáiból táplálkoznak. Az itt kiállító művészek az emlékezés során nem veszítik el a kortárs szemléletet, annak ellenére, hogy (a hagyományok vizsgálata okán) nem dolgoznak feltétlenül a technikák, vagy a látásmód kényszeres megújításán. Horváth Krisztián tájképei például bármely korszakban keletkezhettek volna, nem tartalmaznak a jelenre vonatkozó semmilyen utalást, a mindenkori szemlélőben romantikus vágyódást keltenek letűnt korok iránt.