Bővebb ismertető
¦ gy kiállítás képei, szobrai, tárgyai, rajzai és fotói, személyes rekvizitumai igen sokfélék lehetnek: monumentálisak, változatosak, meghökkentőek, lírikusak és intimek, sőt belső érintésre akár nem is számítóak, ha csupán kedves em-lékekfelelevenítéséről van szó. Ám akkor, amikor magának a világtörténelemnek a vihara szakad rá egy kis nemzet történetére és hatja át polgárainak jövendő sorsát, akkor a róla emlékező kiállítás is léptéket vák és jelentőségében magasan fölé nő a mindennapoknak. Ez történik most, amikor a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészei, iparművészei, fotóművészei állították össze 1956-os emlékező tárlatukat tiszteletük és elhivatottságuk jeléül a hősök iránt, ilyen szándékkal először.
Akkor még csak sejtettük, ma már tudjuk is, hogy amikor népünk szabadsága visszaszerzéséért harcba indult, Európa alatt is megmozdította a földet, s valami feltartóztathatatlanul elkezdődött. Bomlásnak indult egy elnyomásra szerveződött birodalom. Magyarország ismét meghozta, s nem először véráldozatát más népekért is. A magára hagyott nemzet küzdelméből, fájdalmas áldozatából született meg majd fél évszázaddal később mai szabadságunk, jogos büszkeségünk.
A kiállított művek nagyobbik része személyes, drámai emlékek megelevenedése. Fotói hiteles tanúsítványok mártírok és túlélők öröklétéről. A képeken és a szobrokban, rajzokban, textileken, üvegplasztikákon, mozaikon véglegesen feloldódnak a vereségek és győzelemre váltanak az emlékezésekfényében. Erős hitet sugároznak az igazban, az áldozatok értelmében és a felejtés rémének elutasításában. Mert őrizni kell minden olyan gondolat, mozdulat, áldozat emlékét, ami a tegnapokban példamutatóan közös volt, hogy méltó maradhasson hozzá a reánk bízott jövő. Erre pedig szinte biztosan a művészet összegző képessége a legalkalmasabb.
Fekete György a Magyar Művészeti Akadémia elnöke