A biblia a magyar képzőművészetben [antikvár]

A Biblia a magyar A keresztény művészet irodalmi hajtásai közvetlenül a Bibliából nőnek ki (Pál apostol himnuszai mint új zsoltárok), zenéje, az őskereszténység korától énekelt mizmor, psalmus szintén onnan ered, a képzőművészetnek, iia vannak is bibliai gyökerei (elsősorban az ószövetségi díszítőművészetben, a templomi kultuszban), első jelentkezéseit nem az ős-, hanem az ókeresztény kortól tarthatjuk számon. A III-IV. századi katakombafestmények, a VI-VII. századi ravennai mozaikok, a VIII—XI. századi keleti minia-túrafestészet próbálkozásai nyomán, görög-római talajról szökkent szárba ez a fajta művészet, hogy azután Nyugat-Európában teljesedjék ki a XII. századtól, a gótika korától, s adja át lassan, de fokozatosan a helyet a muzeális művészetnek mind a plasztikában, mind a grafikában. Filippo Lippiig, Masaccióig, Raffaellóig, Leonardóig és Michelan-gelóig a művészi technika ezeréves fejlődésmenete vezet, hogy a külső támaszokról, a megrendelők világi és egyházi méltóságainak színrelépéséről ne is beszéljünk. Ez a művészet azonban nem minden ízében volt keresztény, s ha valaha látszólag az lett volna is, a szekularizáció a kora reneszánsztól fogva, azaz hathétszáz éve alaposan kikezdte, s ahogy látjuk, a csúfolkodó groteszkig meg sem áll napjainkban sem. A nem tisztán keresztény jelleg oka egyértelműen a Biblia számon kívül helyezése volt, amely a cons-tantinusi fordulat (313—321) egyértelmű következménye. A hatalmivá váló egyház kivetette magából a lelki kereszténységet, pompára, díszre pedig azért volt szüksége, hogy a lelki tartalom hiányát pótolja, helyettesítse. Igen ellentmondásos helyzet áll tehát elő: a világi hatalommal egyre hatalmasabbá növő, Rómaközpontú hatalmi egyház az építészet, szobrászat, festészet nagyhatású elemeivel vette körül magát, a gondolkodás és a hit elnémítására, a bámulat és a babonás, misztikus életérzés előidézésére. Ezt kereszténynek nevezni csak a fogalmak átértelmezésével lehetséges, de a középkori szinkretizmus természetesen ezt is könnyen tehette meg, hiszen a dolgok mértékéül szolgáló Biblia eltávolításával annak szereztek érvényt, aminek akartak. Az ink- vizíciónak és boszorkányüldözésnek a hétköznapi gyakorlatban, az antik felfogás és művészeteszmény sárba tiprásának a tudományban és a művészetekben. A XVI. századi reformáció—a valdensektől a wyc-liffitákon és a huszitákon átnyúló előreformációs törekvések után - kétségtelenül rést ütött a több mint ezeréves, művészeteket is pártoló zsarnokság falán. (Minden diktatúra a maga céljaira használja fel a művészetet. Ezt sohasem kellett tanítani: megörökítése a babiloni despota i. e. VII. századi cselekedete, Dániel próféta könyve 3. fejezetében.) A reformáció új fejezetet nyitott a művelődéstörténet minden egyes területén, legalábbis a XVI. század végéig, és a következő elejéig. A természettudományok fejlődni kezdtek, a nyelv, az irodalom — elsősorban a Biblia-fordításoktól — magára talált (Luthertől Miltonig), a zene soha nem látott magaslatokra ívelt (Luthertől Bachig), a képzőművészet pedig a hit általi megigazulást valló (és lutheraniz-mussal megvádolt) Michelangelótól Rembrandtig szintén történelmének zenitjére emelkedett. Ahogy a Biblia visszakerült az őt megillető helyére, előbb a köztudatban, majd (sajnos jóval később) az olvasáskultúrában is (a XIX. század legelejétől), a tudományban és a művészetekben is csodákra volt képes. A reformáció kezdeti lendülete azonban már egy-másfél évszázadon belül lelankadt, s ez önmagában is elég volt ahhoz, hogy egyfelől a tömeges ateizmusnak készítsen utat (a XVIII. századtól mindmáig), másfelől a restauráció képviselői kapjanak erőre - ezt a művészetben barokknak, valamint romantikának, illetve a romantika máig szétszóródó bomlástörmelékeinek szokás nevezni. Hogy a mai kornak sem igazi emberképe, életeszménye sincsen, művészete pedig vergődik: ezt a hamvába holt protestantizmus idézte elő, más szóval az egyre gyengülő világosság miatt ilyen áthatolhatatlan a sötétség. A dolgok mára odáig jutottak, hogy az cg)'szer és másodszor is eltorzult kereszténységnél is nagyobb bizalmunk lehet a becsületes ateizmusban, vagy ahogy egy kortárs katolikus szerző nevezte: „A világ ma sósabb, mint az egyház, melynek sónak kellene lennie." A BIBLIA A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETBEN 9