A hazugság és a hiány emlékművei [antikvár]

Visszapillantva megállapítható: történelmi jelentőségű, izgalmas, gyors változásokban bővelkedő tizennégy esztendőt ölel fel az 1986 és 1999 közötti időszak az európai, a kö-zép- és kelet-európai régióban. A hanyatlás, a felbomlás tüneteit tükröztető periódust az újrakezdés, a kibontakozás reményeket keltő ével követték A változások hű tanúi a nyolcvanas évtizedvég és a kilencvenes évtizednyitány műalkotásai, különösképpen a szobrok, amelyek gyakran a társadalmi-politikai küzdelmek és törekvések szimbolikus megjelenítőiként, megtestesítőiként vállaltak szerepet, s nemegyszer tehetetlen játékszerekként sodródtak az eseményekkel. A köztéri, a monumentális alkotások árnyékában visszahijzódóbbak, hallgatagabbak a kisplasztikák és az érmek amelyeket viszont az ezt a művészeti ágazatot, műfajt, műnemet megújító aspirációk alakították át gyökeresen, olyannyira, hogy hovatovább használhatatlanná vált maga a szobrászat-terminus, -terminológia is. Az ezen periódus tárgyfonváló művészetéhez, szobrainak történetéhez kapcsolható szövegeket ad közre ez a gyűjtemény: konferenciákon elhangzott előadásokat évkönyvekben és folyóiratokban - elszórtan - megjelent tanulmányokat, kritikákat, katalógusok bevezetőit a feledésbe gyorsan hulló kiállítás-megnyitókat és olyan feljegyzéseket amelyek ez ideig kéziratban maradtak az asztalfiókban pihentek. Az összeállítás írásainak zöme - szerkesztőségektől, intézményektől, társaságoktól, művészektől érkező - felkérésre született. Talán elmondható, hogy ez a gyűjtemény napjaink a közelmúlt magyar művészete egyetlen törekvésének, tendenciájának csoportjának sem elkötelezett a magyarországi kortárs szobrászat - természetesen korántsem teljes - körképe bontakozhat ki, elsősorban az érték a minőség szempontjait mérlegelő dolgozatok vélekedései által. Az eligazodást a tájékozódást megkönnyítheti hogy a kötet négy ciklusa közül három rendezőelve a laza időrend. kz első részben az ágazat általános jellemzői, problémái közül próbált a szerző körüljárni néhányat a második fejezet a klasszikus értelemben vett műelemezéseket műcso-port-analíziseket vonultatja fel, míg a hanvadik rész a szobrászi életművek jellemzőinek megrajzolásához, művészi arcélek megismeréséhez adhat segítséget A zárófejezet a szubjektív jellegű feljegyzések - szándékaim szerint a szokatlan aspektusok felvetésének - gyűjtőhelye. A kötet felépítése, a megközelítésmódok változatossága is jelzi talán, hogy a hazugság és a hiány emlékműveinek együttesét meghatározó alapprobléma: a hagyományos szobrászat a tradicionális műformák feloldódásának folyamata, az átalakulás Az új tér- és anyagproblémák megfogalmazása, s mindemellett a tárgyiasult koncepció - a műalkotás - új létezésmódjait manifesztáló szobroknak már alig-alig nevezhető-mi-nősíthető produktumok megjelenése egyszersmind új értelmezési metódusok kidolgozására is ösztökél. A kötetbe gyűjtött szövegeket eredeti, változatlan formában adom közre, abban a reményben, hogy tévedéseik és felfedezéseik egyként pontos dokumentumai a közelmúlt másfél évtizedének Wehner Tibor