A képzőművészetek története [antikvár]

A tudománynak talán egy ága sincs oly mostohán képviselve irodalmunkban, mint a művészetek története. Tényleg alig van egy nagyobb szabású munkánk, mely a művészetek történetét behatóbban, kimerítőbben tárgyalja és ugyanannyi rövid, kis kézi könyvünk. Kétségtelenül bizonyítja ez, hogy nálunk sem a közönségben nincs meg az érdeklődés e tárgy iránt, a mi bizony nem tanuskodik a műveltségnek valami magas fokáról, sem az iskola nem törődött vele. Nagyon jól tudjuk, mit tanultunk és mit tanítottunk mi arról az iskolában. Mert ha meg lett volna bennünk a művészetek iránti érzék, és ha szükségét éreztük volna az azokkal való foglalkozásnak, akkor bizonyára gondoskodtunk volna az eszközökről is, melyekkel a szükséget kielégítsük. Örömmel és megelégedéssel tölti el ezért a művelődésnek minden igaz barátját, a midőn azt látja, hogy a legújabb időben e tekintetben is helyesebb, egészségesebb felfogás kezd nyilatkozni. Valljuk meg, a kezdeményezés ez irányban felülről, és pedig egyenesen a közoktatásügyi minisztertől indult ki. Az ő eszméje volt, hogy a műtörténelemre az iskolai oktatásban nagyobb figyelmet és gondot kell fordítani és tőle eredt természetesen az eszme megvalósítására irányuló intézkedés is. Hogy ez az intézkedés idővel a társadalomra, a nagy közönségre is üdvös visszahatással lesz, szükségtelen különösen hangsúlyozni. Sőt hogy ez a hatás nemcsak a társadalmi élet terén, hanem az irodalomban is nyilatkozni fog, bizonyítja már ez a kis munka, a melyet bizonyára csakhamar több, ugyanazon czélnak szolgáló és nagyobb szabású, terjedelmesebb is fog követni.