A magyar képzőművészet története [antikvár]

El nem vitatható tény, hogy mozgás az élet feltétele. A nemzetek életének létfeltétele pedig azon haladó irányú tevékenység, melynek eredménye a kultura s amely csak akkor képes rendeltetésének megfelelni, ha mindazt felkarolja, ami a társadalom létét harmonikussá teszi s az ész és szív igényeinek természetes kielégítést szerez. Századunkban, melyben tudás kincsesháza annyira felgyarapodott, ideges, kimerült társadalmunk lázasan dolgozik vágyainak kivívásáért s az ezáltal elért szellemi és anyagi javainak birhatásáért. Ezen küzdelem az emberiség szellemi világára nézve hátrányos, mert szüksége van kedélyének ama szárnyaló képességére, melyből képletének ihletét és anyagi küzdelmekkel dacoló morális erejét meríti. S megjelenik a művészet, mely az emberiséget az eszményítés felé vonzza és benne oly eszmekörben egyesíti, mely természete benső szükségletének megfelel. A művészet nemesebbé teszi szivet, szárnyalóbbá a gondolatot, humánusabbá az érzést; a lelket megtanítja nemesebb élvezetekre, arra az esztétikai, tiszta, lelki gyönyörre, mely ideális egyensúlyt képez korunk szellemének anyagias iránya ellen. Azon tényezők között, melyekkel a művészi szépet elismerjük, műizlésünket fejlesztjük és erősítjük, elsőrendű a művészetek fejlődésének története.