A modern művészet [antikvár]

Az az esztétikai és művészettörténeti felfogás, melyet F. D. Kilingender a XIX. és a XX. század művészetére alkalmaz, lényegesen különbözik a ma közkeletű elméletektől. A művészeti gyakorlatok és elmélet végső rugóit a mai "szellemtörténeti" irány magában a társadalmi élet valóságából kiszakított emberi szellemnek a szerkezetében. Ezt a szemléletet az jellemzi, hogy ha fejre áll is, mindig marad benne valami- irreális. Wöllfflin szerint például a képzőművészetek történetében két látásmód váltja fel egymást állandóan és szükségszerűen.