A művészet története I-II. [antikvár]

Az ókor kezdetei a történelem előtti idők homályába vesznek; elmosódottak és határozatlanok s ilyen a kép is, amelyet az ember legrégibb művészeti tevékenységéről rajzolhatunk. A történelmi időket megelőző korszakot őskornak szoktuk nevezni; határtalan fogalom, időtlen idő, amely évszázezredeket ölel magába, az emberiség történetének legnehezebb éveit, annak a hősi küzdelemnek korát, amelynek során az ember kiemelkedik az állatok közül s megalapozza az emberi művelődés csodálatos épületét. Az őskor vége a történelmi idők kezdeteivel keveredik. Ami Egyptomban és Mezopotámiában már történelmi idő, az Európában még őskor; amott a Krisztus előtti negyedik évezred már rendezett társadalmakat, erős fejlődésnek induló kultúrákat talál, emitt kóbor vadásznépeket, amelyek a civilizációnak még igen alacsony fokán állanak és soha nem szűnő súlyos harcot vívnak a természettel, hogy szűkös megélhetésüket biztosítsák. Ha tisztán kulturális szempontokat tekintünk, a föld egyes népei számára máig sem szűnt meg az őskor; Afrika, Amerika és Ausztrália egyes primitív törzseinek kultúrája még ma sem emelkedett túl azon a színvonalon, amelyet Ős-Európa népei számára az újabb kőkorszak, tehát a Krisztus előtti IV. és III. évezred műveltsége jelent, s így e népek művészete lényegileg mindenesetre az őskori művészettörténet körébe tartozik. Azt a tudományt, amely a keresztény művelődést megelőző korok kultúrájával és művészetével foglalkozik, archaeológiának, régiségtannak nevezték el; az archaeológia s különösen egyik ága, az „ásó tudománya", amely a XIX. század második felében emelkedett nagy jelentőségre s azóta új utakat szabott az ókori művészet kutatásának, egyre nagyobb területeket hódít el az őskultúra köréből s egyre több homályos évezredet ment át a történelmi idők keretei közé.