A művészet világa/A lélek oázisa [antikvár]

Széttekintve a festészet, a grafika, a szobrászat, a műemlékek, a zene és az irodalom világában, a szerző a benne bő félszáz esztendő alatt felhalmozódott kérdésekre keresi a választ esszéisztikus reflexiókban és alkotó művészekkel való eszmecserékben. Hogy van az például, hogy ugyanaz a mű más-más irányból közelítve is becserkészhető, és az egymástól olykor merőben eltérő szemléletek nem csupán elfogadhatók, hanem (majd) mindegyik értelmezés jogos és a maga módján igaz is lehet? Mivel magyarázható, hogy a hiteles műalkotásokkal való újabb és újabb találkozásakor a befogadó eladdig ismeretien élményekkel, életigazságokkal gazdagodhat? Hogyan lehetséges, hogy az egyik ember ilyen, a másik meg amolyan értékeket és igazságokat érez igazán a magáénak ugyanabban a művészi alkotásban? Miért módosul - akár többször is, és nem min-dig ugyanazon irányban — az egyének és a közösségek érdeklődése, figyelme, ízlése és értékítélete az ismeretek, tapasztalatok gyarapodásával, illetve a társadalmi körülmények változásával? Akár ugyanazon művészi alkotás tekintetében is? Miért kimeríthetetienek a remekművek? Sorolhatnánk a kérdéseket. Hanem ebben a végenlncs változásban mégiscsak létezik valami, ami változatian, amire azt mondjuk: örök emberi. Vajon a művészt - ezt a teremtőképességekkel megáldott és/ vagy megvert nyugtalan lelket - mi űzi, sarkallja, motiválja az emberi életigazságoknak, örök emberi értékeknek a szépség jegyében történő ábrázolására, kifejezésére, jelzésére vagy sugalmazására időtien idők óta? Az, hogy a tudós elmék mindmáig nem tudták teljes mélységében, hiánytalanul megválaszolni, mi a művészet, és mi a leglé-nyegibb lényege, hihetően nem a vizsgálódó értelem egyéni teljesítőképességének és történelmileg meghatározott korlátainak tudható be, sokkal inkább a művészet mibenlétében rejlik az igazi oka. Az egyének és a közösségek jelenségvilágának a művészetek formanyelvén való kifejezése, modellálása magasztos életideált és nemes moralitást igényel. Mert a tévhiteknek, tévedéseknek itt sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint a dologi világ szüntelen alakítgatásakor történő botiásoknak, vétségeknek, hibáknak. Mivelhogy -7- ií