A művészeti alkotás [antikvár]

RÉszlet: I. A műalkotás. 1. A műalkotást a nagyközönség rendesen csak elkészült szépségében látja már és mivel gyönyörködéséhez nem érzi hozzátartozónak - nem is veti fel azt a kérdést, hogy hogyan jő létre a műalkotás? Pedig, ha a fizikai kísérletek, kémiai próbálkozások érdeklik az embert, ha jól esik megfigyelnem az ügyes kézművest, amint az ár vagy véső a kezében mozog, mennyivel érdekesebb annak a kéznek a munkája, amely örökbecsű alkotások létrehozásában fárad. Csakhogy ez a megfigyelés hosszabb ideig kell hogy tartson és sokoldalúnak kell lennie. Lionardóról, a reneszánsz hatalmas lángelméjéről feljegyezték, hogy - amikor híres Utolsó vacsoráját festette gyakran már kora reggel fölsietett állványára és késő estig le se tette az ecsetet, ételt-italt felejtett - azután két, három, sőt négy napig kezét se mozdította, de azért órák hosszat elálldogált a megkezdett kép előtt. Megtörtént az is, hogy egy hirtelen ötlet a közben megkezdett lovasszobortól kergette a Della Grazie festményéhez, hogy egy-két ecsetvonás után újra szoborfaragásához térjen vissza. Nyilvánvaló, hogy itt magán a külső, szemmel kísérhető tevékenységen kívül egy másik és pedig fontosabb, belső tevékenység is konstatálható és hogy felvetett kérdésünkre csak ennek a belső tevékenységnek a megvilágítása adhat feleletet.