A színjáték [antikvár]

Kiadói védőborítója hiányzik
Olykor talán meglepő vagy provokatív megállapításokat találhat az olvasó a színházról, a színjáték művészetéről ebben a könyvben. Meglepőeket, hiszen eléggé megszokott, hogy a színjátékra nem önálló műalkotásként gondolunk, hanem mint a dráma előadására. Katona Ferenc – aki több éven keresztül színházigazgató volt – ezt az álláspontot kérdőjelezi meg. Könyve az irodalomközpontú színházelméletet igyekszik tágítani kutatási eredményeivel, mégpedig oly módon, hogy az összes elméleti és történeti kérdést a színház élő gyakorlata szempontjából vizsgálja. Könyve nem rendszeres színházelmélet vagy színháztörténet, hanem vázlat a színjáték természetrajzának jobb megértéséhez. Vizsgálódásai során az összehasonlító, a kommunikáció- és jelelméleti módszereket egyaránt alkalmazza, de mindig a gyakorlatból indul ki, és oda tér vissza. A kötet segítséget nyújt egy korszerű, „színjátékközpontú” színházi szemlélet kialakításához is.