Bánvölgyi László [antikvár]

Csillagösvéntjert Ez a gondosan szerkeszteti, szép album BánvöTgijl László szobrász-resfaurátorművész eddigi alkotói pá-Igájának java termését mutatja be. Fedőlapján szobrá-szi ideálképének hiteles megtestesítőjeként egijik korai műve szerepel, a Cassiopeia. A gxjöngörűséges nőfigurával komponált, szecessziós ízlésű dombormű talán minden fontosat érzékeltetni képes Bánvölggi László vitalitást és érzékengséget kisugárzó szobrá-szatából, amelg elsősorban lírai attitűdjével érint meg bennünket. A kozmoszból, az egek titokzatos világából merített, emberarcúvá átdolgozott téma jól példázza a művész szellemi ngitottságát, érdeklődését, de eggúttal a figurális szobrászi alakítás melletti elkötelezettségét is. Ugganilgen szerepkörben lehetne persze a címoldalon a művész önarcmása is, amelg az előbbi alkotás oldottságával, plasztikai szabadságával szemben a klasszikus értékrend szerint dolgozó szobrászt mutatja, s amelg más szellemiségű műveket is sejtet. A szigorú tekintetű, határozottságot, magabiztosságot sugárzó mellkép olgan ember jellemrajza, aki tudatában van képességeinek, aki bízik erejében, munkabírásában, s főképp oTtjan személyiséget sejtet, aki semmit sem bíz a véletlenre, nem vár a szerencsére, hanem céltudatosan építi fel szobrászi ouvre-jét. A portré jól modellezi a művész alkotói módszerének kettős arculatát is. Úgg tűnik, a figura egyszerre figgel befelé és kifelé. Belülre, lelkének rezdüléseire, sugallataira s kifelé, a rá váró feladatokra, kihívásokra. Belső sugallatai szülik filozofikus indíttatású, lírai jellegű műveit, a mítoszok, legendák s az égi szférák inspirálta kisplasztikáit és mindazt, amit szobrászként fontosnak tart bronzba önteni, kőbe faragni. A világba magabiztosan kitekintő portré viszont az avatott szakembert állítja elénk, a restaurátort. aki évszázadok során koptatott, pusztított szobrokat teremt újra, állít vissza eredeti formájukba, régvolt pompájukba. Honnan is eredhet ez a klasszikus hagyománytiszteleten alapuló, határozottan figurális elkötelezettségű szobrászi mentalitás, amely szorosan kötődik a 20. századi kortárs maggar szobrászat valósághűség vezérelte figurativitásához? ülűveinek sora a bizonyság arra, hogy nála a zsinórmértéket a realista eszmények feltétlen tisztelete jelenti, de annak meghaladását is felvállalja, ha képzeletének teret engedhet. A szobrászat emberarcú alakító hagyományának eredményein nyugvó, természetelvű plasztikai alakítás igényességét jó műhelyekben, kitűnő mesterektől — Fritz Illihály, Kalmár ITIárton, Szalay Ferenc, lUagos Gyula, T. Hayy Irén — sajátítja el a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Illűvészeti Szakközépiskolában. Hem előzmények nélkül, hiszen már tizenévesként feltűnik az amatőr mozgalomban, rendszeres résztvevője a nyári márfélyi szabad iskolának, képzőművészeti pályázatok díjazottja. Szeyeden, a Dél-AIföld szellemi közeyében érlelődik képzőművésszé, szobrásszá. Ott, ahol a szegedi, vásárhelyi művészkolóniákban működő festők, szobrászok munkásságában tartósan jelen vannak a realista ábrázolás különféle modernizálódó válfajai.