Beatünnep után [antikvár]

Az e kötetbe összegyűjtött közelítések - több műfajú írások, fotók- mind ugyanarról a témáról, a beatzenéről szólnak. Beatről? Zenéről? Egy szerelemről. A tengernyi szó megütheti-e valaha is a lélek húrján az érzést, amire a közvetlen emberi hang, megpendített gitár, egy ütem dinamikája spontán képes? Tudjuk: soha. Viszont körül- és leírni, megmagyarázni...igazolnám vállalkozásom még kétségbeesettebben. Azaz megérteni ezt a szerelmet. In flagranti tetten érni létrejötte első csókját, lehúzni önfeledt résztvevőiről az idomait szemérmesen sejtető vékony takarót, végigkukkolni - dokumentálni és kommentálni - a gyönyörű csata minden fázisát a kiürült, részeg megsemmisülésig, s majd dolgunk végezve visszahajtani a megdermedt szépségén hullafoltokat tenyésző, felpuffadt, oszlásnak indult tetemre a leplet. E zöld igyekezet izzadt apparátusa, roppant seregszámlája - felvonultatva a történelem, szociológia, esztétika, belletrisztika segédcsapatait - létrehozhat-e olyan eredetiséget, időt állóan az univerzumban továbbgyűrűzőt, mint egy csacska dal, blúz alatt fölcsúszó tenyér érintéstapasztalata, valaki láttán vagy valakire gondolva felujjongó szívdobogás? A lemeztelenítés-megörökítés gesztusfolyamata nem éppen e szerelem befogadására képtelenség kompenzálása, leplezése-e? (Amit azoknak az embertársaimnak az élete és műve mutat - javarészt íróké-, akiket valamely oknál fogva a teljes élet jeltelen beteljesülése helyett e teljesség különböző spektrumú részecskéinek felmutatására s az azokba való hajótörött-elkeseredéssel kapaszkodásra ítélt a sorsuk.)