Befejezetlen harcok I-II. [antikvár]

Jan Kopecky a cseh színháztudomány jeles alakja. 1919- ben született s alig husz éves korában került kapcsolatba a szinházi élettel. Eredetileg a Lidove Noviny szinházi kritikusa, majd a Kriticky mesícník munkatársa volt. Később, mint gyakorló szinházi szakember a Május 5. Szinház, majd a prágai Nemzeti Szinház dramaturgja. Tapasztalatait és elméleti tudását napjainkban a Művészetek Akadémiája szinházi tanszékének vezetőjeként kamatoztatja; a Divadelní Noviny szerkesztőbizottságának tagja. A fiatal Kopecky már a második világháború idején is cikkek sorát szentelte a szinház elméleti kérdéseinek. Apró esszéit, tanulmányait 1944-ben a Néző jegyzetei cimen jelentette meg könyvalakban. Ezek az irások arról tanuskodnak, hogy a szerző a dramaturgia és a rendezés kérdései iránt érdeklődik leginkább. 1945-ben jelentős cikket irt a Szinházi kritikáról, melyben a leiró jellegü, csupán ismertetésre szorítkozó kritika helyett az értékelő, nevelő hatású bírálatok mellett emelt szót. A felszabadulás első évében jelent meg A cseh színházért cimü cikkgyűjteménye, melyben a jövő útjait kutatja, s igyekszik megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy milyen célok érdekében kell a szinházkultúrát fejleszteni az uj élet uj követelményei között. A népi müvészet múltját és elkövetkező lehetőségeit méri fel Ruzena Naskováról irt monográfiájában. - Számtalan, mindig a jelen leglényegesebb kérdéseit boncolgató tanulmánya és könyve közül meg kell még említenünk példásan értő drámaelemzéseit és rövid cseh szinház- és drámatörténetét.E kötet müvei között jelentős helyet foglal el. Nem csupán felmérhetetlen anyagbősége miatt, hanem mert a szocialista szinház fejlődésének szemszögéből vizsgálja a XX. század drámairodalmát, rendezési elveit, s a színész alkotó tevékenységét. A dráma, a szinház és a közönség egysége áll kutatásainak középpontjában s ez határozza meg számára a polgári és a szocialista színjáték vizsgálatának módszerét s elveit.