Bevezetés a modern művészetbe [antikvár]

A második világháborút követő években, évtizedekben minden várakozást felülmúlt a művészetek iránti érdeklődés. Nem kétséges, hogy a felserkent tudásvágy kiterjedt a kultúra úgyszólván valamennyi ágazatára, a tudományokat és a technikát is beleértve. Ami napjaink ezen új jelenségében mégis meglepő, hogy miközben a tudományos-technikai ismeretek elsajátításának követelne, praktikus következményei lehetnek az emberek életében, egy Giotto-, Rubljov-kép, avagy Alberti-épület megtekeintésének, egy Mozart-szimfónia meghallgatásának - az esztétikai élményen túl - alig van érzékelhető, a magatartást, a társadalmi együttélést befolyásoló hatása. A párizsi Tudományok Palotája vagy a Mesterségek Múzeuma (Arts et Métiers) sem panaszkodhat a látogatók hiányára, de sikereik jócskán elmaradnak a Pompidou Központ (Centre Pompidou) ez esztendeig regisztrált 170 millió látogatójától! Az 1992-es Picasso, az 1994-es Cézanne, az 1997-es Vermeer tárlatok nézőinek egymilliót meghaladó tömegeitől. A százezres példányszámú méregdrága és mind igényesebb kiállítású katalógusokat napok alatt elkapkodják, nem szólva a kiállításokat kísérő pompás kiadványok, tanulmányok, cikkek áradatáról. Lassacskán minden tehetősebb kisváros megalapítja a saját múzeumát, miközben igyekszik megszerezni - nemritkán dollármilliókért - a világ művészi alkotásainak legjavát.