Ember és művészet [antikvár]

,EMBER ÉS MŰVÉSZET" K/Mf Brobj-Johansen dán művészettörténész és művészeti kritikus „Hverdagskunst - Verdens-kunst" című műve i^4j-ban jelent meg először, azóta több kiadásban, j^á^í^r« példányszámban szolgálta a dán nép művelődését. Számos európai országban is kiadták, és az érdeklődés azóta sem csökkent iránta. Most, hogf a mag)ar közönség számára is hozzáférhető, felvetődik a kérdés, mi teszi vonzóvá és a tömegek számára érdekessé Brobj-Johansen művét'} Bármelyik korszakot is vizsgálja az emberiség harminc évezredet felölelő művészeti tevékenységéhői a tudatos emberi alkotó munka, a társadalommal való kapcsolat tárul az olvasó elé. Az eg)es kultúrák váltakozásában, az ősi formák és funkciók továbbélésében az emberiség művészeti tevékenységének végtelen láncolata: a világról, a környezetről alkotott véleménye jut kifejezésre. Korunk etnberének a művészetek iránt megnövekedett érdeklődését akarja kielégíteni az író, a világ jelenségeinek a műalkotásokban való tükrözését kutatja, az összefüggések tudatos felismerését segíti. Előadásmódja újszerű, érdekes, sokszor izgalmas, ahogfan az ember kapcsolatát a ¦ művészettel mindenki számára közérthetően felvázolja. A könyv megjelenése óta eltelt két évtized nagjjából egybe esik népünk megváltozott életével, a korszerű művészeti nevelés kibontakozásával. Úgy gondoljuk, igen aktuális, hogy a haladó dán művészettörténész gondolataival, a művészetről kialakított álláspontjával is megismertessük olvasóinkat. A magjar kiadás az eredeti dán szöveget vette alapul, minden rövidítés vagy kiegészítés nélkül adja azt közre. Ez teszi indokolttá, hogi néhány vitatható megállapításával kapcsolatban segítsük olvasóink helyes tájékozódását. A szerző alapvető módszere, hog) mellőzi az adatok és nevek felsorolását, s a társadalmi formák belső tartalmára való rávilágítással, művészet és társadalom kapcsolatának elemzésével, az adott korszak művészete legjellemzőbb sajátosságainak összefoglalásával mutat be egy-egy művészeti stílust. A jégkorszak művészetének — elsősorban a barlangi festészetnek — közvetlensége és közérthetősége világosan mutatja a művészet célját és annak szoros kapcsolatát az emberrel. A jégkorszak „festője" sohasem saját magának és barlangja számára festett, hanem a csoport számára, mondhatnánk a maga egész társadalmának. Nem ösztönös megnyilvánulás csupán az állatok és vadászjelenetek ábrázolása, hanem tudatos megfogalmazás, része annak a küzdelemnek, amelyet évezredeken keresztül folytatott a jégkorszak embere a fennmaradásért. Ilyen formán az „Ssfestés^'