Földes Lenke művészete [antikvár]

Részlet: "Földes Lenke Milyen jó érzés, ha valakiről, vagy valamiről úgy szólhatunk, hogy eleve sem baráti elnézésre, sem fölényes megbocsátásra nem vagyunk kárhoztatva. A kritikusi munka kissé mindig okvetetlenkedésnek, tolakodó okoskodásnak hat s a lelkiismeretes kritikust nem egyszer fogja el szégyenkezés legőszintébb és legtalálóbb megállapításai miatt is. Komisz és undorító mesterség. De olykor a kritikus is rátalál a maga emberére s ilyenkor együtt jelennek meg a nyilvánosság előtt, mint fivér és nővér- kéz kézbe téve vezeti fel a művészt, hogy így, félreérthetetlenül fejezze ki meghatódottságát az alkotó szellem előtt. S milyen boldogító érzéssel telt pillanatok, mikor baráti elnézés helyett a felfedező örömével s a fölényes megbocsátás helyett őszinte megbecsüléssel szólhat. Így szeretném én most Földes Lenkét kézenfogva nagyobb nyilvánosság elé állítani., látni szeretném, hogy előlépjen ez a majdnem alázatosan szerény és tragikusan gazdag nővér, aki nemesformájú és mélytartalmú művészetével sokszorosan rászolgált a kritika elismerésére."