Bővebb ismertető
A XV. század utolsó évtizedében - a lobogóan dekoratív (flamboyant) késő-gótika idején -, VIII. Károly nápolyi hadjáratának befejezése után olasz művészek érkeztek Franciaországba: elsőként Fra Giocondo, az építész és Guido Mazzoni, a szobrász, hogy az uralkodó kívánságára megkezdjék munkájukat az itáliai reneszánsz jegyében. Műveik nem maradtak ránk, de tudjuk, hogy huszonkét olasz művész, aki Franciaországban dolgozott, a nemesen egyszerű, nagyvonalú firenzei formák meghonosítása helyett, a díszítő, játékosabb kedvő lombardiai elemekkel gazdagítota a francia építészetet. A Loire-menti pompás királyi kastélyok külső falain megjelentek a ritmikusan elhelyezett pilaszterek (falból kiugró, lapos pillérek), az emelet-közti párkányok, az antik eredetű medaillon- és groteszk-díszek. Nem az olasz reneszánsz lényegét közvetítették, hanem csak a dekoratív külsőségeket, amelyek megfeleltek a franciák pompaszeretetének és igénybe vették mestereik óriási technikai készségét.