Gera Katalin [antikvár]

Részlet: "Márai Sándor írja Füves könyvében: „Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valamilyen tündéri elem is, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen, oly gyöngéden és megejtően, mint ahogyan az északi fény világít a nyári éjszakában, valószerűtlenül, s mégis fényszerűen, mert látni és olvasni is lehet mellette. A remekmű legyen valóságos, pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett, - s legyen még valami más is. Tündéri is legyen. S minden öntudatosság mellett önfeledt is legyen. Mérnöki szabályok szerint épüljön, de káosz is legyen benne, egy kávéskanálra való az ősködből, mely a csillagképek nyomában porzik, arany szemcsékkel. Tündéri nélkül csak »nagy«, vagy »tökéletes« művek vannak. Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, csak az álom is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. Mintha Gera Katalin szobrairól írta volna ezt századunk egyik magyar szellemóriása. Mintha látta volna ezeket a szobrokat. Pedig nem láthatta, mert amikor ezt írta, Gera Katalin még meg sem született. És mintha a szobrász is úgy alkotott volna, hogy már ismerte ezt az etalonnak is fölfogható esztétikai igényt, pedig nem ismerte, nem ismerhette, mert amikor ő a mesterséget tanulta, Márai Sándor emigrált, és Magyarországon tiltott szerző volt."