Görög művészet [antikvár]

A görög művészet történetének tárgyalása legalább egy ponton jóval nehezebben megoldható feladat, mint az újabb európai művészet bármelyik korszakáé. Ez a nehézség magával az anyagával kapcsolatos : a görög művészet emlékei nem megszakítatlan hagyományozás útján jutottak hozzánk. Az ókor végével hosszú ideig ismeretlenségbe merültek és a reneszánsz kora óta a gyűjtők vagy tudósok ásója hozta ismét napfényre őket. A föld alá került műalkotások viszonylag teljes feltárása szinte megoldhatatlan feladat, de legalább is évszázadok rendszeres munkája kell hozzá. Az ókori görög világ minden részében több mint száz éve folyó tudományos célú ásatások szakadatlanul új meglepetéseket hoznak és egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a ma ismert anyag teljes képet ad a görög művészet történetéről. Az ásatások évről-évre új művészeti központokkal, új művészeti emlékek tömegével ismertetnek meg s az ókori görögség egész lakóterületén tudunk még jó néhány jelentős településről, amely részben vagy egészben feltáratlan. Szinte évenként változtatják meg újabb felfedezések a görög művészet fejlődésének, történeti kereteinek, technikájának egy-egy részletére vonatkozó eddigi ismereteinket. Nemcsak arról van tehát szó, mint az újkori művészet egy-egy területén, hogy az egyes mesterek ismert műveihez, egy műfaj ismert képviselőihez újak csatlakoznak, hanem - az írott források késői és hézagos volta miatt is - a görög művészet történetének egész folyamatát sokkal inkább csak feltevésszerűen tudjuk nyomon követni, mint az újabbkoriakét. A görög művészet történetének összefoglalása ezért sokkal kevésbé számíthat mar adandóságra, mint ezek közül bármelyiké. Már ebből is következik, hogy az ilyen összefoglalásoknak sűrűbben kell követniök egymást, mint a művészettörténet legtöbb más területén. Ez magában véve természetesen még nem indokolja azt az érdeklődést, amellyel a tudomány a régészeti és művészettörténeti tanulmányok kezdete óta éppen a görög művészet felé fordul. Letűnt kultúrák máshol is vannak és ha mégis éppen a görög kultúra áll a múlt felé forduló érdeklődés középpontjában, ebben elsősorban annak a felismerése rejlik, hogy a görögségnek, mint »az emberiség normális gyermekkorának« művészete bizonyos tekintetben az alapjait vetette meg a későbbi művészeteknek. Az emberiség története folyamán először a görögök jutottak a társadalmi fejlődésnek olyan fokára, amelyen az ember a természethez és a társadalomhoz való viszonyát »lényeges vonásaiban a valósághoz hűen akarta és tudta ábrázolni«, más szóval: ők voltak azok, akik az embert téve mindennek a mértékévé, először hoztak létre a valóság tényleges feltárására törekvő, a valósággal szembenéző és-éppen az általuk először kialakított ábrázolási vívmányokkal - a valóságot visszaadni is tudó művészetet. Olyan művészetet, amely, Marx szavaival, »bizonyos tekintetben mértékül és elérhetetlen mintaképük szolgál a mi számunkra is. Ez a tény az idealista művészettörténetírásban kétfajta hibának szokott a forrása lenni.