Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"A későbbi göröglakta területek az újabb kőkorszakban (neolithikum) váltak sűrűbben lakottakká. Lakóik ekkor letelepült közösségekben, házakban éltek, vadászat mellett már földműveléssel és állattenyésztéssel is foglalkoztak. Ez a korszak a nemzetségi szervezetben élő ősközösségi társadalom virágkora. Az agyagedények használata ebben a korban jelent meg és terjedt el ; a görög földön ekkor már kizárólag kézzel formálták az edényeket, s azokat festett, domborműves vagy bekarcolt mintákkal díszítették. A tárlóban jobboldalt látható töredékek, a 3. évezred első negyedéből, a késői neolithikum legjellemzőbb thessaliai (északgörögországi) kerámia-művességének termékei. A krémszínű vagy rózsaszín alapra sötét színnel festett motívumok magyarországi és erdélyi kultúrák edénydíszeivel rokon vonásokat mutatnak. A késői neolithikum szobrászatának jellemző képviselői azok a telt idomú anyaistennő-szobor töredékek, amelyek a Belgrád melletti Vincából származnak. Jellemző sajátságuk az erős hajlam a formák egyszerűsítésére, főleg az arc mintázásában."