Hadik Gyula [antikvár]

Részlet: Jellegzetes xx. századi, közép-európai, magyarországi művészsors: megszakításokkal és háttérbeszorításokkal, méltatlan egzisztenciális megpróbáltatásokkal terhelt pálya, súlyos szakmai konfrontációk, mellőzések, késői kiteljesedés - ezek a Hadik Gyula szobrászművész életútjára, munkásságára is jellemző, tipikus, meghatározó erejű tényezők. Hadik Gyula azon új magyar művészgeneráció tagja lehetett volna, amely közvetlenül a n. világháború lezárulása után megkezdve és befejezve tanulmányait, egy gyökeresen megváltozott rendszer művészeként alkothat, ám a gyanakvásokra és megaláztatásokra alapozott periódus szenvedő alanyaként művészeti tanulmányait meg kellett szakítania, és így mintegy másfél évtizedes késéssel jelentkezhetett csak műveivel a művészeti fórumokon. Ez az az időszak a magyar művészetben, amikor Kassák Lajos és Gadányi Jenő Békásmegyeren pecázik,. Hamvas Béla nagyipari építkezéseken raktároskodik, Gyarmathy Tihamér gyári termékek átvételén szorgoskodik a dicsőséges szocialista kohászat felsőmagyarországi színterein, s a progresszív magyar művészet megannyi tagja emigrációba kényszerül, vagy bábtervezéssel múlatja az időt. Hadik Gyula főiskolája az ötvenes években a 7038-as törökbálinti hadiüzem lett, ahol hosszú-hosszú évekig tartó segédmunkás státus teremtett „kitűnő lehetőséget" számára a fémek megmunkálásának tanulmányozásához és gyakorlásához. S mert szobrászi hajlamai nem csillapodtak, s mert egy valamirevaló szobrásznak a kőfaragáshoz is értenie kell, a mellőzött tehetségeket felkaroló Laborcz Ferenc szobrászművész körében mélyítette el szakmai ismereteit, majd a Képzőművészeti Alap díszítőszobrász stúdiójában szobrász-restaurátori munkát végez (gödöllői kastély, Miklós-torony a budai várnegyedben, Párizsi udvar a Ferenciek terén). Ezt követően Vigh Tamás és Martsa István monumentális műveinek kivitelezési munkálataiban részt vállalva a nagyszabású munkákra is alaposan felkészült. Törökbálinti műhelyében ekkor 5